Az olvasásról szülőknek


Most a szülőtípusokról osztok meg egy cikket. Kinek nem inge, ne vegye magára!

A szülőtípusok – A Meglepetés magazin cikke alapján (Kovács Vera írásából szemezgetve).

Olvasás közben szem előtt tartva azt is, hogy az iskolarendszer sem tökéletes. És a tanárok sem.

  1. A mindent jobban tudó – Ő az, akinek mindenről van véleménye, amit nem is rejt véka alá, és akkor is elmondja, ha nem is kérdezik. Ő az, aki tudja, hogy az órarendi beosztás nem jó, ahogy az iskolai kirándulás helyszíne, sem időpontja sem, az iskola lehetne egy kicsit kreatívabb, a tanár kevésbé szőrös szívű.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: bízzunk jobban a nevelőkben és a gyerekben egyaránt, ne járjunk folyton a tanári kar nyakára a javaslatainkkal, kicsit lépjünk „hátra”, ha az osztályfőnököt nem sikerül minden percben utolérni, vagy a szülőtársak elhallgatnak, amikor megérkezünk az iskolához, és nem reagálnak az osztály Facebook csoportjába írt posztjainkra.

  1. A maximalista – az ilyen szülő tele van ambícióval, a saját meg nem valósult álmait kényszeríti – kényszerítené a gyerekre, orvost, ügyvédet, zongoraművészt akar belőle faragni, és ehhez csak 5-ösre van szükség minden tantárgyból. Nem hagy szabadidőt gyermekének, különóra, edzés, zongoraóra, felvételi felkészítő, magántanár. Ha a sok munka ellenére sem érkeznek az eredmények, akkor azért a pedagógus a felelős kizárólag.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: nézzünk magunkba mélyen, tényleg  a gyerek érdekeit szolgálja a mi maximalizmusunk? Azért tanuljunk a gyerekkel együtt, engedjük, hogy csemeténk a saját álmait kövesse, hogy az lehessen belőle, ami szeretne, és legyen ideje gyereknek lenni, és a saját álmait kövesse!

  1. A tengeralattjáró – ez a típus ritkán (azaz gyakran) jelenik meg az iskolában, kerüli a szülői értekezleteket, a fogadóórákat, nem akarja megismerni a tanárokat, a szülőtársakat. Csak akkor lép színre – vagy akkor sem  -, ha probléma adódik, de akkor mindenért az iskola, vagy mások a felelősek. A nevelés egyébként a pedagógusok dolga, neki ezzel már nem kell foglalkoznia.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így:próbáljunk meg jobban részt venni a gyerek és az iskola életében! Ismerjük meg jobban a többi szülőt, a gyerekeket és a tanárokat is! Ennek a hármasnak (szülő-tanár-gyerek) az összehangolt munkája, egymás támogatása hozza meg a jó iskolai eredményt, a boldogulást!

  1. A helikopter – ő állandóan a gyerek körül köröz, azaz minden lépését ellenőrzi, elemzi. Folyton-folyvást beavatkozik, a legkisebb probléma esetén is az igazgatóhoz rohan, megkerülve a gyerek tanárait. Hangot adnak, hogy a csimotáját alulértékelik, igazságtalanul bánnak vele, és minden eszközzel küzd az igazáért. A kritikák leperegnek róla, sőt akár meg is sértődik miattuk.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: ha most fülön csíptük magunkat, hogy ez ránk is igaz, akkor próbáljunk meg nem beleavatkozni mindenbe! Higgyük el, hogy a gyerek képes megoldani az iskolában felmerülő problémákat a maga szintjén, adjunk szabad teret neki, és a tanárnak is biztosítsunk egy esélyt. Természetesen lesznek a gyereknek rossz döntései, amikből tanulni-okulni fog, pláne, ha érzi, hogy ilyenkor mellette vagyunk.

  1. A fűnyíró – nemcsak ellenőriz, de letarol mindent a gyerek közelében, ami szerinte nem megfelelő. Bármikor, bármely időpontban felhívja a tanárt, hogy elmondja, hogy milyen vélt vagy valós sérelem érte őket. Konfrontálódik a gyermeke osztálytársaival, sőt akár meg is fenyegeti azokat, ha úgy érzi, bántották az ő szeme fényét.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: ebből a viselkedésből a gyerekünk azt fogja érezni, hogy nem elég jó, sok gond van vele, nem fogja vállalni a tettei következményét, hazudozni kezdhet, nehogy vele is úgy bánjon, mint az osztálytársakkal. Ne nagyítsuk fel vagy gondoljuk túl a problémát, és ha nem lesz ötös a dolgozat, akkor sem dől össze a világ!

  1. Az anarchista – mindenféle szabály, következetesség nélkül „neveli” gyermekét. Nem csinál leckét, hazudik, vagy lóg a suliból? A szülő megvonja a vállát (mert fáradt, túlterhelt, stb.), biztos megvolt rá az oka. Ha a tanár panaszkodik, hogy a gyerkőc nem figyel az órán, kialvatlan, figyelemzavaros (a sok mobilhasználat miatt), bántja, piszkálja az osztálytársait, beszól, nem lehet órát tartani, nem tanul, akkor sem szól a gyerekre, és semminek sincs soha következménye.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: fontos, hogy támogassuk a gyereket (de a tanárokat is) és mellé álljunk, de a szabályokra és a következetes nevelésre, némi szigorra szükség van. Szülőként fel kell a feladathoz!

  1. A liberális szülő – hasonlít az anarchistához, hiszen nála sincs tekintélyelvűség, a gyerekére haverként tekint. A tanárok és az iskolai fegyelem (házi rend) szerinte borzalmas! Az ő szülöttjének mindent szabad, mindenben dönthet és mindenbe beleszólhat. A szülő csak a gyerekével ért egyet, még a tanárt-tanítót is szidja. Emiatt a diák úgy érzi, hatalmában áll mindent megkérdőjelezni, még azt is, amit a tanár mond neki.

Ezen is lehetne változtatni, esetleg így: fontos a gyermek szabadsága, de nem mindenáron. Ne előtte szidjuk a tanárukat, bízzunk a pedagógus ítéletében, és ha szól, hogy gond van a bambinóval, ne hárítsunk, hanem próbáljuk megtalálni a gondok forrását, orvosolni azt – mi felnőttek közösen.

A köszönés misztikája – Izing Klárának a Meglepetésben megjelent cikke alapján

 

A mai gyerekek, főként a tini korúak nem köszönnek. Nemtörődömségből, vagy nem tanították meg nekik, és / vagy nem tanulták meg, vagy nem tudják, kinek mikor mit kell mondani, és hogyan kell az üdvözlő formát „előadni”. Ám azt tudni illik, hogy a köszönés az első lépés az egymással való kommunikáláshoz, a tisztelet jele, és ha ez nem történik meg, akkor csorbát szenved maga a kommunikációs folyamat. Amíg kisgyermekként a „Csókolom!” az elfogadott köszönés, a tiniknek ez már ciki, vagy az orruk alatt motyognak valamit, ami nem érthető, vagy nem üdvözlik a tőlük idősebbet. Ha valaki felajánlja nekik első találkozáskor a tegeződést, vagy megállapodnak a magázódásnál, akkor tisztázódik a helyzet. A tegeződés kölcsönös elfogadást és energiacserét jelent.

Izing Klára asztrológus cikke alapján azt is megtudhatjuk, hogy a köszönés, az üdvözlés mágikus jelentéssel bír, az üdvözléskor kimondott szavak saját energiáinkkal töltődnek fel, s amit kívánunk, az könnyen valóra is válhat. A kimondott szót már az ősidők óta teremtő hatalommal ruházták fel az emberek. Egy indián szólás szerint három dolog nem tér vissza, három eseményt nem lehet meg nem történné tenni: a tegnapi napot, a kilőtt nyílat, és a kimondott szót.

A köszönés szokása egyidős az emberiséggel. A természeti népeknél is megfigyelhető, hogy találkozáskor a felek üdvözlik egymást akár szóban, akár valamilyen szertartással. Az üdvözlés mikéntje függ attól, hogy az egymást köszöntők milyen korúak, neműek, mi a vagyoni és társadalmi helyzetük. A mindennap használt köszönés nem más, mint áldásosztás, és így hangzik: Jó napot kívánok! (Tehát nem csak rövidítve, odakenve: Szép napot!  ; Kívánok! ; Napot! ; Jó napot!) Az „Üdv!” és „Üdvözlöm!” szavakkal az égi erőktől kérünk és kívánunk minden földi jót. Az „üdv” szó az ősi világban az örökkévalóságot szimbolizálta, így nemcsak a földön, hanem a túlvilágon is boldogságot kérünk annak, akinek köszönünk.

Ha testi érintkezés is kíséri a köszönést (kézfogás) ez azt is jelenti, hogy a saját energiánkat átadjuk a másiknak (gondoljunk arra, hogy milyen koreográfiája van manapság az afroamerikai fiatalok kézfogásának). A kézfogással jelezték a felek eredetileg, hogy nincs nálam fegyver, nem támadlak meg, békések a szándékaim ; és ennek is előírásai vannak: ki kinek nyújt elsőként kezet <nő, férfi, fiatal, öreg, rangban magasabban álló, stb., a másik szemébe nézve, és nem döglött hal effektussal, hanem határozottan megrázva a másik kezét.

 

 

„És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,

s egy tekintetük elhitesse véled:

szép dolgokért élsz – és érdemes élned.” (Váci Mihály)

 

Az ókori Rómában a polgárok „Salve!” = azaz Üdv néked felkiáltással köszöntötték egymást, s közben egymás vállára tették a jobb kezüket, ezzel jelezve, hogy a saját energiámból sugárzok át neked. Az ókori egyiptomiak így köszöntek:”Élet, üdv, egészség!” – és közben a szívükre tett jobb kézzel mélyen meghajoltak. Áldást fejez ki a „Béke veled!”, amely héberül „Shalom!”, arabul pedig ”Szálem alejkum!”

A köszönésnek gyakran része valamilyen testi gesztus is: meghajlás, térdhajlás (pukedlizés), földre borulás, kézcsók vagy arcra adott csók. Ezeknek a csókoknak is van misztikus üzenete: erősítjük a másikat, saját életerőnket a másik felé sugározzuk általuk. A kézcsók egyes kultúrákban elvárt, másokban sértésként hat. A politikusoknál a 3 csók a testvériség kifejezésére szolgál (gondoljunk – vagy ne gondoljunk a brezsnyevi csókokra), üzenete a következő: nincs rangsor köztünk, egyenrangúak vagyunk. Ez köszöntésmód is az ősi kultúrákból ered, ahol az azonos istenséget szolgáló papok, papnők az arcra adott hármas csókkal azt fejezték ki, hogy a három világban (égen, földön, alvilágban) testvérek, azonos szinten vagyunk.

A képmutató csók jelentése (ez az, amikor üdvözléskor valaki imitálja a puszit, nem ér a másik arcához) az, hogy az illető bizalmatlan, meg akarja őrizni a távolságot a másik embertől, ám ezt nem meri nyíltan felvállalni.

Vannak emberek, akik irtóznak az érintéstől, így azt az üdvözléskor is igyekszenek elkerülni. Ez azt jelzi, hogy az illetőtudat alatt ódzkodik attól, hogy az aurája összeérjen másvalakiével, nem szeretne energiát adni a sajátjából, és mástól sem fogadja el azt. A testi érintkezéstől való elzárkózás jelezheti azt is, hogy az ilyen ember görcsösen óvja a magánszféráját, mivel attól tart, hogy érzelmei őszinte kimutatását mások a gyengeség jelének vélik, és visszaélnek vele.

 

Hány éves korában kapjon okos eszközt a gyermek?

Szülőként nehéz eldönteni, hány éves korában kapja  meg a gyermek az első okos eszközt, és mi legyen az a ketyere: tablet, telefon, okosóra?

A szakértők egyet értenek abban, hogy ma az okos eszközöktől ebben a digitális világban nem lehet elzárni a kicsiket (sem). Ők már egy olyan világba nőnek bele, amelyben ezen eszközök használata „kötelező” lesz.

Vannak korlátok?

Egy kiskamaszt nevelő édesanya és szakértő véleményét osztom meg. A szülő igyekezett kitolni az okoseszköz használatának bevezetését a gyerkőc tízéves koráig, de már 7 évesen kapott tabletet, amit az egész család használt.10 évesen megkapta a kislány az első telefonját, mert akkor kezdett egyedül hazajárni az iskolából. Az anyuka szerette volna, ha elérhető a gyereke, de a zenehallgatás, közösségi oldalak, játékok, a különféle appok használata elé – mellé korlátokat állított.”Az iskolai eredmények és az otthoni feladatok ellátása a feltétele a szórakozásnak. Iskola után napi 2 óra képernyőhasználatot engednek, DE előtte olvasni, tanulni, másnapra bepakolni kell. Hétvégén közel azonosak a feltételek, de ilyenkor azért a közös programok, a minőségi időtöltés élvez elsőbbséget. Sokat beszélgetnek otthon az internet veszélyeiről, arról, hogy milyen volt gyereknek lenni régen.

Mit mond a szakértő?

Dr. Baracsi Katalin internetjogász szerint az életkor irányadó, ám a család maga dönt, mert mások az igények és a lehetőségek. Manapság  – énszerintem túl hamar- , már az óvodáskorban kapnak ilyet a gyerekek, de a kezük ügyébe még hamarabb kerül. [Az alig 1-2 éves gyereket is úgy ülteti le anyuka enni, hogy a kezébe adja a tabletet, mert akkor csendben van a pici, leköti magát.]

A WHO ajánlása: kétéves kor alatt ne legyen a gyerek a képernyő előtt, 2-6 éves kor között maximum 1 órát, szülői felügyelet mellett.

Meg kell minden esetben beszélni a nagyszülőkkel, rokonokkal is, hogy csak akkor ajándékozzanak ilyen kütyüket, amikor a szülők is jónak látják, akarják. Elvált szülők esetében ezek az eszközök lehetőséget adhatnak a rivalizálásra. Az sem ritka manapság, hogy már két ilyen eszközzel is rendelkeznek 9 éveseknek. Pedig még ebben a korban „elég” egy is.

Fokozatosan kellene bevezetni a kicsiket ezen eszközöknek a használatába, és folyamatosan figyelemmel kellene kísérni, felügyelni azt. Legyünk ott, amikor kérdése van, sose hagyjuk egyedül az eszközzel – javasolja a pszichológus. Az sem mindegy, hogy milyen értékű az a kütyü, amit rábízunk a gyerekre (ellopják, elhagyja, összetörik), meg ne legyen ez a dolog a kortársak közötti verseny tárgya (- Beee, az enyém drágább, márkásabb, nektek csak ilyenre telik?!).

Mielőtt átadjuk az okoseszközt, térképezzük fel, hogy mit és hogyan fog használni rajta a kicsi, a szabályokat, a beállításokat pedig az életkor előrehaladtával vizsgáljuk felül!

Versengés helyett tartsunk össze!

A kortársak nyomása elkerülhetetlen, az okoseszközök státuszszimbólumokká nőtték ki magukat, s így a szülők sokszor egyszerre több eszközt is vesznek a gyereküknek, melyek nem felelnek meg az életkoruknak, és felügyelet nélkül hagyják őket ezekkel a kütyükkel. A szakértő szerint az összetartó szülői közösség a pedagógusokkal együttműködve akár már az óvodától együttműködve közös elvek, szabályok mentén vezessék be az online világba a kicsiket.

Milyen eszközt szerezzünk be? Lehetőleg olyat, amit teljesen ki tud használni a gyerek. Még néhány javaslat: ne hagyjunk a telefonjukon sem olyan appokat, amik nem megfelelőek az életkorának, ismerkedjenek meg a letöltés szabályaival, szülői felügyeleti rendszer is telepíthető a legtöbb eszközre.

Az okosóra használatáról szintén a szakérő nyilatkozik: ez az eszköz alkalmas arra, hogy kövessék a szülők a gyerekek mozgását, kémkedni lehet a gyerek után. Ez a szülők számára megnyugtató, mindig tudják, hol van a csemete, de a gyereket is megilleti a magánélethez való jog. Ha azt látja, hogy állandóan figyelik, az nagyfokú bizalomvesztéshez vezethet.

(A Baba Patika 2019. szeptemberében megjelent Molnár Ági cikke alapján)

 

Családi digitális szerződés segít, ha aláírjuk (?!)

Az internet- és mobilfüggőség a legtöbb családban nem egyformán érinti a családtagokat. Ahhoz, hogy vállalható mederben tarthassuk a közös életünket, segítség lehet a digitális családi szerződés.

A családi internet- és kütyüfüggőség orvoslására felelősségteljes szolgáltatók jogászokkal karöltve dolgozták ki először Angliában, majd az USA-ban az ún. digitális szerződést, melynek lényege, hogy a családtagok megegyezés után rögzítik, ki, mennyi időt tölthet internetezéssel, mobilozással, és pontosan mire is használja, használhatja ezeket az eszközöket. Dr. Baracsi Katalin internetjogász (mert már ilyen szakma is van! )úgy véli, itthon is egyre nagyobb problémát jelent, hogy az online térben töltött idő a családi élet rovására megy.

„Egy ilyen szerződés elkészítéséhez nem kell ügyvédhez rohanni, elég, ha a csalás tagjai körbeülik az asztalt, majd megegyeznek, : ki melyik napszakban, milyen céllal szeretné használni a mobileszközöket, az internetet, valamint megegyeznek a mobilmentes pillanatokról is (közös vacsora, hétvége, kirándulás, ünnepek [névnap, születésnap, karácsony]).Egy ilyen szerződés leszögezheti pl., hogy közös családi étkezéskor nincs telefonozás, vagy minden hétvégén van egy szigorúan mobilmentes nap, amikor kizárják a kütyüket, és csakis egymással foglalkoznak (beszélgetés, közös főzés, társasjáték, közös olvasás). A megegyezéskor fontos figyelembe venni a család minden tagjának igényeit, legyen ez a megegyezés egy demokratikus megállapodás annak érdekében, hogy senki ne lépjen a függőség útjára, és a túlzottan digitális világgal átszőtt mindennapokban szerezzünk valós, közös, építő élményeket is. Jó, ha a szerződés, akár csak az igaziak, minél pontosabban fogalmaz, hogy ne legyenek benne kiskapuk, amiket kihasználva érvelhet az, aki esetlegesen megszegi a szabályokat.

Aszó elszáll, az írás megmarad, tehát a szerződést foglaljuk írásba, így az mérvadóbb a gyerekek szemében is, ezt is készítsük el közösen, de akár a formanyomtatvány szövegének együttes kitöltése is (fordíttathatunk egyet az angol nyelvű változatokból). A szerződés pontjairól való alkudozás a családban jó alapot szolgáltat arra, hogy megtudjuk, pontosan mi mindenre használják gyerekeink a netet és a közösségi oldalakat. Ha a gyerek játszik a neten, akkor az a játék miről szól, mi a lényege? Ezeken a pontokon kapcsolódhatunk gyerekünkhöz, részévé válhatunk világának, és így felhívhatjuk figyelmét az adott közösségi oldal játék vagy alkalmazás használatának veszélyeire. Ezzel sokkal kevesebb az esélye, hogy bajba kerüljön az online térben, ráadásul az őt érdeklő témákról való beszélgetés egyben remek bizalomépítő-technika.

A biztonságuk érdekében érdemes belefoglalni azt is, mit, mekkora közösség előtt szabad vagy nem szabad megosztani, mert ma Magyarországon a legtöbb internetes bűncselekmény kiskorúaktól alantas eszközökkel kicsikart fotókról szól. Éppen ezért a családi szerződésben legyen ez a központi kérdés, hogy hol, és mit oszthat meg ki-ki magáról. A szerződés lényege, hogy ne a gyerek feje felett döntsünk, és a szülők legyenek példamutatóak, következetesek. A kütyüfüggőség egyfajta társas magányhoz vezet, ami ha hosszú távon jelen van a családban, annak akár a felbomlásához is vezethet.

(A Meglepetés cikke alapján)

https://www.digitaliscsalad.hu/ –  (Ajánlom a többi írásukat is!)

Mit tartalmazzon a szerződés?

Egészen másfajta családi digitális szerződésre van szüksége egy kétévesnek, egy kisiskolásnak és egy gimnazistának. Sőt, talán azt gondoljuk, hogy az igazán kicsik digitális eszközhasználatát nem is kell szabályozni, pedig hogyan várhatnánk el egy gyerektől 8 évesen, hogy ne vigye oda az ebédhez a tabletet, ha élete első nyolc évében azt látta, hogy a szülei étkezés közben a telefonjukkal is foglalkoznak. Egy ovisnak lehet, hogy elég korlátozni a képernyő előtt tölthető idejét, míg nagyobb gyereknél hangsúlyt kap, az is, hogy mivel tölti az idejét a képernyő előtt. Versenyfeladatokat old meg, nyelvet tanul, videojátékozik, barátaival csetel (chat) vagy éppen filmet néz.

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 0-6 éves korig

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 6-11 éves korig

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 12-16 éves korig

A családi digitális szerződésben vagy házirendben a következőkre érdemes kitérni:

  1.  Képernyő előtt tölthető idő (pl. mennyit kütyüzhet hétköznap, hétvégén, vakáció idején)
  2.  Mivel foglalkozhat kütyüzés címszó alatt (pl. milyen tartalmakat fogyaszthat, milyen videókat nézhet stb.)
  3.  Digitális eszköz mentes időszakok (pl. étkezések, ünnepek, közösen töltött idő, baráti összejövetelek stb.)
  4.  Digitális eszközök tárolása (pl. nem viheti be az ágyba elalváshoz)
  5.  Szabályok videojátékokhoz, alkalmazásokhoz (pl. tölthet-e le egyedül videojátékot, PEGI számokbetartása, milyen videojátékokkal játszhat)
  6.  Közösségi média jelenlét és aktivitás
  7.  Okos-telefonozási szabályok (pl. hol kell kikapcsolni, mikor kell/lehet felvenni)
  8.  Szabályok webes vásárláshoz (pl. mit vásárolhat, hogyan fizethet)

Fontos! Ne egy elképzelt idea alapján alkossuk meg a szabályokat, hanem életszerűen, az élethelyzeteinknek megfelelően. A megállapodást közösen dolgozzuk ki, a gyerekek igényeit is figyelembe véve. Nem az a cél, hogy rosszul érezzük magunkat a szabályoktól, hanem az, hogy keretet adjunk a digitális eszközök használatának.

Ne kérjünk olyat, amit mi magunk sem tudunk betartani, illetve szülőként gondoljuk újra a szokásainkat és mi magunk is változtassunk, hiszen példát mutatunk a gyerekeinknek illetve sok esetben minket és a viselkedésünket másolják.

Elkészítettünk egy Családi digitális házirendet is, amelyet átbeszélhettek, a saját adataitokkal kitölthettek, a családi szokásaitokhoz igazíthattok és azonnal nyomtathattok, használhattok.

Családi digitális házirend

Egy lapon a gyerekkel vállaljuk, hogy a biztonságos internetezés, online jelenlét és videojátékozás érdekében a következő szabályokat betartjuk:

  1. A gyerekek számára az online világ ugyanolyan érdekes és fontos, mint az offline. A szülők törekednek arra, hogy nyitottak legyenek a gyerekeket érdeklő dolgokra, a gyerekek pedig beavatják a szülőket az online életükbe is.
  2. A digitális világban is támogatjuk egymást, számíthatunk egymásra. A gyerekek bátran fordulhatnak a szüleikhez, mert bármilyen nehéz is egy helyzet, megoldásokat keresünk, nem pedig egymást hibáztatjuk.
  3. Közösen alakítunk ki egyensúlyt az offline és az online életünkben. 4. A közös pillanatok (ebéd, vacsora, beszélgetés stb.) elsőbbséget élveznek, mint az internetezés. Nem kütyüzünk és nem telefonálunk étkezés, beszélgetés, tanulás, vezetés, valamint: közben. Az elalvás előtti időszak és a kütyümentes időszak.
  4. A gyerekek hét közben naponta órát, hétvégén naponta órát tölthetnek kütyük előtt.
  5. A kütyüzésbe nem számít bele a tanulással, az e-bookon olvasással valamint a munkával töltött idő, de beleszámít a videojátékozás, a You Tube videók nézése, a böngészés, a hírek olvasása és a közösségi oldalakon töltött idő.
  6. Rendszeresen szervezünk közös online és offline programokat is.
  7. A gyerekek csak olyan oldalakon és azokkal az adatokkal regisztrálhatnak, amelyeket a szüleikkel megbeszéltek. Figyelünk a Pegi számokra és a regisztrációs feltételekre.
  8. A digitális eszközeinken használunk vírusirtó és szülői felügyeleti beállításokat, programokat.
  9. A magánéletünk fontos, így csak azokat az adatokat, képeket osztjuk meg, amire mindenki engedélyt adott.
  10. A családi életünket sem közösségi oldalakon tárgyaljuk meg, személyes dolgokról nem ott üzengetünk egymásnak.
  11. Nincs lájkverseny, és az online térben is figyelmesen kedvesen bánunk egymással. Nem zaklatunk, nem bántunk meg másokat, és velünk sem viselkedhetnek így.
  12. Betartjuk az iskola és más közösség mobilhasználati- és illemszabályait.
  13. Az okos-telefonunkat itthon feltöltjük, és ügyelünk arra, hogy feltöltött maradjon, amíg haza nem érünk.
  14. Figyelünk arra, hogy egymást el tudjuk érni, kapcsolatba tudjunk lépni egymással.

Dátum:

Aláírások:

 

 

8 nagyon jó ok, amiért érdemes olvasni!

 

A Meglepetés újságban olvastam ezt a cikket, szerzője Bata Kata, s gondoltam, hogy ezt az írást érdemes megosztanom a szülőkkel, és a gyerekekkel is.

Egy-egy könyv elolvasása nem csak kellemes időtöltés, de az életünk fontos pontjain is segítséget nyújthat. Összegyűjtöttünk néhány indokot, hogy miért is jó olvasni.

  1. Javítja a vizuális készségünket. Egy jó film vagy színdarab nagy hatással lehet ránk, de a könyvet egyik sem helyettesíti. „A filmekben vagy a színházban készen látunk mindent, úgy, ahogy azt a rendező megálmodta. De hol van benne a mi képzelőerőnk? Sehol. HA viszont ugyanazt a sztorit a betűk által tesszük magunkévá, akkor szabadjára engedhetjük fantáziánkat, és minden szereplő, minden helyszín épp olyan lesz, amilyennek mi szeretnénk. Minden egyes elolvasott könyv fejleszti a vizuális készségünket és a memóriánkat” – mondta Makai Gábor klinikai szakpszichológus.
  2. Megváltoztatja az agyunkat. Azoknak, akik nehezebben értelmezik a szövegeket, nem szerez örömet az olvasás. Ez a készség azonban elsajátítható. A Carnegie Mellon egyetem kutatói felfedezték, hogy a rendszeres olvasás hatására a kísérleti alanyok agyában a nyelvközpont fehér állományának a mennyisége megnövekedett, így jelentősen alakult a szövegértésük is. Különösen kisgyerekeknél fontos, hogy minél többet olvassunk fel nekik, mert ezzel megakadályozhatjuk a tanulási nehézségek kialakulását.
  3. Stresszoldás mellékhatás nélkül. Egy tanulmány kimutatta, hogy már néhány perces olvasás is jelentősen csökkenti a bennünk felgyülemlett feszültséget. A nyugtatók, hangulatjavítók különböző mellékhatásokkal bírhatnak, ezért természetes, hogy ezeket igyekszünk elkerülni. A meditáció is nagyon hasznos, csak nem mindannyiunknak sikerül arra koncentrálni, hogy ne gondoljunk a problémáinkra. Egy jó könyvvel a kezünkben viszont megszűnik a külvilág, és egészen biztos, hogy amíg le nem tesszük a regényünket, eszünkbe se jutnak a hétköznapi gondok, bajok.
  4. Az olvasás jobbá tesz. Minden egyes könyv elolvasásásvalrengeteg információval gazdagodunk, és ezt a tudást nem fárasztó tanulás árán szerezzük meg, hanem szórakozva. Több tanulmány is rámutatott, hogy a rendszeres olvasás nem csak a demencia kialakulását lassítja, de akár az Alzheimer-kór ellen is hatásos fegyver lehet. A szókincsünk is jelentősen növekszik, minél többet olvasunk. Jobban tudjuk kifejezni magunkat, így nem esünk pánikba, ha egy hivatalos ügyben kell megszólalnunk, vagy esetleg több ember előtt kell elmondanunk néhány egybefüggő, értelmes mondatot. „Ez jelentősen növeli a magabiztosságunkat és önértékelésünket”- erősítette meg a pszichológus. Ahhoz, hogy a szókincsük gyarapodjon, nem kell feltétlenül szépirodalmi műveket lapozgatnunk, bármilyen érdekes, jól megírt könyv megteszi.
  5. Barátokra is szert tehetünk. Amikor befejezünk egy történetet, akkor még sokáig a hatása alatt vagyunk. Szeretnénk ezt másokkal is megosztani éppúgy, mint amikor moziba megyünk a barátainkkal. Mivel a könyvünket egyedül olvassuk, kénytelenek vagyunk olyan fórumozókhoz csatlakozni, akik szintén olvasták az adott könyvet. Ennek köszönhetően sok olyan embert ismerhetünk meg, akikkel hasonló az ízlésünk, így ajánlhatunk egymásnak további könyveket, beszélgethetünk más témákról, vagy akár barátságot is köthetünk.
  6. Unatkozni? Soha! Ha szívesen olvasunk, akkor soha nem unatkozunk. Nem esünk kétségbe, ha egyedül kell töltenünk egy estét vagy hétvégét, és még akkor is jól szórakozunk, ha odakint zuhog az eső, vagy óriási szélvihar tombol. Ha a párunk szeretne a hobbijának hódolni, akkor sem fogunk patáliát csapni, hanem boldogan belemerülünk az aktuális olvasnivalónkba.
  7. Az agyunk valóságnak éli meg. Amikor olvasunk, a tudatunk nem tesz különbséget az olvasott és az átélt élmények között, ugyanazokat az agyi régiókat érik az ingerek. Ha egy otthoni vita után legszívesebben kimenekülnénk a világból, megtehetjük, elég egy fantasztikus könyvet venni a kezünkbe, és elrepülni egy ismeretlen, varázslatos tájra, egy másik korba, egy másik országba, vagy akár bolygóra. Pillanatok alatt odaérünk, és még annál is hamarabb elfelejthetjük minden gondunkat. Olvasás közben „utazgathatunk”, megismerve egy másik népet, a szokásaikat, az ételeiket, a mentalitásukat.  Nem kell kivennünk szabadságot, és nem kell egy vagyont költenünk. És ha most azt gondolnánk, hogy az nem olyan, akkor tévedünk. Agyunk tényleg nem tesz különbséget a kétféle élmény között.
  8. Érzelmileg is intelligensebbek leszünk. Egy-egy könyv elolvasása közben újabb és újabb szereplőket ismerünk meg, alkotunk róla véleményt, és sokszor magunkat látjuk egyes karakterekben. „Az ezzel való szembesülés olykor arra sarkall, hogy változtassunk a viselkedésünkön, a hozzáállásunkon, a nézeteinken. Főként akkor, amikor egy bizonyos szituációban bevillannak az általunk olvasott sorok, és azok pozitívan befolyásolják a reakcióinkat. Minél több könyvet olvasunk el, annál gazdagabb és fejlettebb lesz az érzelmi világunk” – mondta a szakértő.

 

 

A mese bűvöletében

A Story női extra egyik számában a hírességek a meséről (:Tündérek, táltosok, törpék, királylányok, sárkányok, óriások, hős vitézek  –   a  róluk szóló ősi mesék gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztatóak, felszabadítóak, sőt gyakran gyógyítóakJJ) a következőket mondták:

J.K. Rowling: „Imádták, ha róluk szól.” A Harry Potter-könyvek írónőjének legkisebb gyermeke is elmúlt már 13 éves, de korábban rengeteg „saját” mesét mesélt nekik. „Kislányként nem hittem abban, hogyha megcsókolok egy békát, királyfi lesz belőle. Sokkal jobban szerettem azokat a történeteket, amelyek hasonlítottak a saját világomra. A gyerekeim is a fantasztikus köntösbe öltöztetett, de róluk szóló meséket szerették a legjobban” – árulta el.

Nem véletlen, hogy a mesék, fantasztikus történetek csodás hatalmát egyre többen fedezik fel. „Mesélj, mesélj, mesélj” – biztat BERG JUDIT író, 4 gyermek édesanyja. – A mese leköt, szórakoztat, előrevisz, kárpótol, megvigasztal, bátorít és elvarázsol gyereket, felnőttet egyformán. De hogyan is fogjunk hozzá, ha a gyerekünk mesét kér? Ehhez ad tanácsokat a népszerű szerző. Az első könyvét a kisgyermekes lét anyapróbáló helyzete teremtette. „Legidősebb kislányommal nagyon viharosan éltük meg a dackorszakot- idézi fel. – Minden hétköznapi, apró feladathatalmas ellenállásba ütközött, és én végső megoldásként mesélni kezdtem egy olyan kisgyermekről, aki hasonló helyzetben volt, mint a világgal küzdő pici lányom. A történetek nyomán lassan egyszerűsödött az addig megoldhatatlannak tűnő helyzet. Vidámabbá vált a reggeli készülődés, könnyebbé az ovi, észrevétlenül fogyott el a leves. Nekem pedig megszületett első írásom, a Hisztimesék. A mesének van egy csodálatos tulajdonsága, óhatatlanul beszippantja és átformálja a hallgatóját. A gyermek közelebb kerül önmagához, és jobban megérti az őt körülvevő embereket. Megtanulja, mit jelent a barátság, az árulás, a közösség és az, hogy felelősek vagyunk egymásért és a környezetünkért. A történetek továbbélnek a hétköznapokban, családformáló erejük lehet.  Előkerülnek játék közben, megjelennek a rajzokon, észrevétlenül segíthetnek nehéz helyzeteket megoldani, feldolgozni. A huszonegyedik századi mesehős ugyanakkor ismeri a mobiltelefont, az internetet, pellengérre állítja a modern élethelyzetek abszurditását. A mában kell boldogulnia, viccesen, bátran helytállnia, hiszen a kisgyermekek, kiskamaszok, sőt mi magunk, felnőttek is ebben a világban élünk. Mesélés közben a gyermek képzelete intenzíven dolgozik. Erős érzelmeket él át, színes belső képeket lát – magyarázza az édesanyaként is tapasztalt írónő. – Egy szeretett személyhez bújva tágulnak a határok, kinyílnak az ajtók. Válaszra váró kérdések születnek, és kialakulhat egy olyan beszélgetés, ami talán el sem indult volna a mese nélkül. Amikor a kisebb-nagyobb gyermek felolvasást hall – és nem a képernyőt nézi -, a félelmeivel is hatékonyan küzd, a történettel azonosulva ugyanis rég eltemetett szorongások törhetnek fel belőle. A gyermek az olvasott mesét irányítani tudja, a félelemnek gátat szab a képzelete, és csak annyira éli át a hallottakat, amennyire képes azzal megbirkózni. Ezzel szemben, ha egy készen kapott, megrajzolt, megzenésített filmet néz, akkor passzívan sodródik az eseményekkel és a feltörő érzéseivel. Nem utolsósorban mesélés közben anya vagy apa ott ül gyermeke mellett. Így a felnőtt kezébe kerül a döntés, hogy mit és hogyan olvas fel, a mesét a kicsi reakciója szerint lehet kanyarítani, részletezni, akár elviccelni, ha arra van szükség.”

HOGYAN gyógyít a mese? A mese nem csak szórakoztat, hanem gyógyít is. Tudták ezt már az eleink is, ezért szőtték úgy történeteiket, hogy a hallgató felismerje benne saját problémáit, félelmeit, kríziseit. A mesék gyógyító erejét ma már a pszichoterápia egyik ága, a meseterápia tudatosan használja.(Ennek egyik jeles képviselője Boldizsár Ildikó.)

Mesélni mindenki tud – állítja Berg Judit. Megszívlelendő tanácsai:1. A mesélés legyen közös idő, amelyet csak a gyerekre szán. Teremtse meg a külső feltételeket: legyen nyugalom, ebben az időszakban ne vegye fel a telefont. 2. A legjobb mese egy kicsi számára az, ami róla szól. A nap végén játékos történetben újra végigélni az eseményeket a legjobb stresszoldás.  3. Mesemondás közben nem kell szabályokat követni,  vagy a felépítésre ügyelni, az az erős, ami a legmélyebbről fakad. A történet fonódhat a kicsi kérdései, élményei nyomán. 4. Akkor meséljen, ha a lelke kész rá.  A szülő-gyerek kapcsolat fontos színtere a mesemondás.
Megszelídített rémtörténetek

Hófehérke és a hét törpe, Hamupipőke, Csipkerózsa – nincs olyan felnőtt, aki ne hallotta volna számtalanszor gyermekkorában ezeket a klasszikusokat, pedig a Grimm testvérek a történeteiket kezdetben nem gyerekeknek szánták. A híres német mesegyűjtők eredeti történetei olyan horrorisztikus részleteket tartalmaztak, hogy többször át kellet írni őket ahhoz, hogy a gyermekek kezébe kerülhessenek. A történetek szelídítésében nagy szerepet játszott Walt Disney, a híres rajzfilmproducer. ( Mi magyarok Benedek Eleknek köszönhetően gazdagodtunk a sok-sok mesebeli mesébe illő  szófordulattal.)

 

ORLANDO Bloom gyereknek olvas fel. Egy hétéves kisfiú apjaként tapasztalatból tudja, milyen fontos az esti mese. Ezért is bólintott rá nemrég egy gyerekcsatorna felkérésére, hogy olvasson a tévében mesét a kicsiknek. „A fiam mindig valósággal kivirul,amikor képzeletbeli kalandokra utazhat a mesékkel, és ez a kreativitást is csodálatosan fejleszti”- mesélte Bloom, aki Elton John, Ewan McGregor, Dolly Parton és több más sztár után vállalta a felkérést.

 

Néhány jó tanács a számítógép – okos telefon függő gyermekek szüleinek

A szülőknek óriási problémát jelent az, hogy miként kezeljék gyermekük számítógép iránti rajongását. A számítógép, okos telefon

túlzott használatának káros hatásai ismertek (pl. a napi 5 vagy több (!!!) órát képernyő előtt töltő 15-19 év közötti fiatalok testtömege jóval nagyobb, mint a kevesebbet tévézőké, ám a csontsűrűségük alacsonyabb, főként a fiúk esetében), de nem vesszük ezeket elég komolyan. Ezen eszközök folytonos jelenléte – nekünk felnőttek is gond, hiszen a kezünkből sem tesszük le még az utcán sem, vele közlekedünk, alszunk, az autóban vezetés közben sms-t küldünk, olvasunk, állandóan készenlétben állunk, mert hívnak – megbetegít, pszichés problémákat okoz. Csak az egyik agyféltekénk van üzemben, a másik „elsorvad”.

A két agyfélteke eltérő szerepet játszik az észlelés, a viselkedés, a megismerés és az érzelmi élet vonatkozásában, de Iain McGilchrist (pszichiáter és író) szerint a bal oldali féltekénk felelős a fókuszált, kiélezett, szűkített, részletekbe menő figyelmi folyamatokért. Ezzel szemben a jobb féltekénk inkább a huzamosabb ideig fenntartható, széles fókuszú, készenlétért és éberségért felelős figyelmet irányítja. A bal oldal a már megszerzett információk, az emlékek, az elraktározott sablonok, az ismert világkép segítségével oldja meg a problémákat, míg a jobb oldal egy sokkal kreatívabb, intuitívabb, metaforikusabb, új információkat integráló rendszerben „gondolkodik”.

A bal agyfélteke dominanciájának hatására a szociális tanulás által elsajátított tudattartalmak, ítéletalkotásunk és meggyőződésünk határozzák meg egész tudatunkat és gondolkodásunkat, ez azonban egyúttal korlátozza a valóság észlelését. Az érzelmi oldalunk szürkül el, silányul. Nincs valódi kapcsolat gyerek-szülő között, még vacsorázni is egy „üzivel” hívjuk.

A buszon 4-5 éves kisfiú játszott a mama okos telefonján, aki elvette a gyerektől a „telcsit”, mert leszállni készültek. A csimota elégedetlenségének adott hangot:- Soha többet nem megyek veled sehová, inkább otthon maradok! – majd rugdosni kezdte anyukája lábát. S ez  – sajnos- tipikus eset. Már a picit, 10-12 hónapost úgy ülteti le anyukája enni, hogy elé teszi a tablettet, mert az leköti a gyerek figyelmét. De ezt sulykolja a televízió, a rádió, a hirdetések, hogy e szerkezetek használata nélkül nem is vagy már trendi, nem is létezhetsz.

A Facebook jó találmány, lehetőséget ad gyors információcserére, kapcsolatok felmelegítésére, találkozók megszervezésére, elveszett emberek, állatok, tárgyak megkeresésére, de beszélgetésre, információgyűjtésre. Meg kell tanulnunk, meg kell tanítani a gyerekeknek is, hogy szelektálni kell ezeket az értesüléseket, mert butaságok, koholmányok is felkerülnek, terjednek. Ellenérzést vált ki sokakban, hogy a közösségi oldalakon mindenki csodálatosan érzi magát, mindenki boldog, isteni finomakat főz és eszik, szép helyeken jár. Régebben is mindenki igyekezett jobb képet mutatni a világnak magáról, mint amilyen a valóságban volt. Gond akkor van, ha ezzel kompenzálni akarunk, becsapjuk magunkat, ha mindenki szeme elé tárjuk a magánéletünk csak ránk, és csakis ránk tartozó mozzanatait. Ha átesünk a ló túlsó oldalára, és csak ezért teszünk meg bizonyos dolgokat, megyünk el bizonyos helyekre, hogy feltehessük a fotóinkat az internetre, mert like-okban mérjük sikerünket, fontosságunkat, s a legnagyobb baj, hogy ezzel visszaélhetnek mások, s saját magunknak árthatunk, hiszen minden sok-sok évre visszamenő adat, kép rólunk visszakereshető, bizonyítékként használható (ld. például álláskeresésnél).

Szóval következzenek a jó tanácsok!

  1. A gyerek számítógépe, közösségi oldala ne legyen tabu a szülők számára. Beszéljék meg a gyerekkel, hogy használhatja ezeket, de csak akkor, ha szülők is beleláthatnak. Értessék meg vele, hogy ez nem ellene, hanem a védelméért van. Gondoljanak a KÉK Bálna-mozgalomra, ami öngyilkosságba hajszolt nem egy kamaszt, vagy a fenyegető, megalázó, megfélemlítő, bántó körüzenetekre!
  2. Hagyjuk, hogy cseteljen, játsszon online a barátaival, de ne a közös vacsora alatt! Ne csak így tartsa a kapcsolatot másokkal, járjon el sportolni, kikapcsolódni, s a tanulást se hanyagolja el, ha sokat romlik a tanulmányi eredmény, az is egy figyelmeztető jel, hogy korlátozni kell a”gépezésre” fordított időt.
  3. Ha azt látjuk, hogy rossz a kedélyállapota, befordul, nem tanul, nem érdekli semmi más a gépen kívül, akkor kutyakötelességünk korlátozni, megszabni, hogy egy nap mennyi időt tölthet a gép előtt. Ezt akkor is tegyük meg, ha a gyermeknek ez nem tetszik – és biztos, hogy nem fog tetszeni! Ha nem boldogulunk vele, pszichológus segítségét kell kérni, mert ez már függőség– javasolja a szakértő.

 

 

Péterfi Rita: Olvasásfejlesztés itthon és külföldön

Bevált módszerek, kipróbálásra érdemes ötletek

Az utóbbi években egyre gyakrabban jelezték a különböző típusú könyvtárakban tevékenykedő kollégák, hogy örömmel fogadnák olyan, az olvasásfejlesztéssel kapcsolatos ötletek, bevált gyakorlatok, módszerek bemutatását, amelyek megismerésével az ő munkájuk is hatékonyabbá válhatna. A külföldi szaksajtóban is egyre másra jelennek meg erről szóló írások, s a British Council1 és a Goethe Intézet2 is szervezett olyan tanfolyamot, továbbképzést, ahol a téma iránt érdeklődők közelebbről megismerkedhettek a külföldi tapasztalatokkal. Fontosnak tartjuk, hogy a már valahol kipróbált és bevált módszerek bemutatásra kerüljenek, hogy a hazai könyvtárak már a letisztult kezdeményezések honosításával foglalkozhassanak, legalább a kísérletezésre, próbálkozásra szánt idő részben csökkenthető, lerövidíthető legyen.

Jelen összefoglalás tehát azzal a szándékkal készült3, hogy ezen példák közül a legfontosabbakat, a máshol még nem publikáltakat bemutassuk, s a lelőhelyek megadásával segíthessük a kapcsolatfelvételt, a tájékozódást.

Ringató

A foglalkozás célja, hogy a családok megismerhessék a családban történő kisgyermekkori zenei és nyelvi nevelés lehetőségeit. A 30 perces „ringató” foglalkozásokon már hat hónapos (vagy még fiatalabb kortól) vehetnek részt a csecsemők, kisgyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel. A könyvtár épületében a szakember a gyerekeknek és szüleiknek mozgással együtt járó verseket, mondókákat tanít. A korai anya-gyerek kapcsolatban hatékonyan fejleszthetők a kicsik kommunikációs és zenei képességei. (További információ: honlap: www.ringato.hu)

Harmonikus kezdet

A foglalkozások célcsoportját a gyermeket váró szülők képezik. A kismamákat kéthetente a könyvtárba invitáló program keretein belül zenehallgatásra, felolvasásra kerül sor. A rendezvény résztvevői egy zenei-irodalmi összeállítást tartalmazó CD-t kapnak ajándékba, melyet otthon is hallgathatnak. A rendezvény helyszíne a könyvtár, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a vonatkozó szakirodalommal megismerkedhessenek a résztvevők. A rendezvény szervezésében partner lehet a Magyar Védőnői Szolgálat. Ehhez kapcsolódhat a következő előadássorozat, melyet ugyancsak leendő szülőknek szólnak.

„Szülőképző”

A foglalkozások célja, hogy a gyermeket váró házaspárok felkészülhessenek a szülői szerepre szakemberek – pszichológus, óvónő és védőnő – bevonásával. A helyszín ebben az esetben is a könyvtár, s a közreműködő partner a védőnői szolgálat. Ilyen foglalkozásokat már tartottak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban.

Könyvet cumiért

A norvég minta alapján megvalósuló program célja kisgyerekes családok könyvtárral való kapcsolatfelvételének ösztönzése. Azok a gyerekek, akik a könyvtárban hagyják cumijukat, könyvet kapnak ajándékba. (S egyúttal megtörténhet a cumiról való leszoktatás is.) A programidőszak végén a könyvtár kiállítást szervez a leadott cumikból. Valamint a könyvtárba látogató szülőknek szakirodalom ajánlása gyermekneveléssel, egészségmegőrzéssel, az olvasásra neveléssel kapcsolatos témákban. A program ötletadója és honosítója ugyancsak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár.

Prospektus a „Szülők kérdezik az olvasásról” címmel

A cél a szülők segítése, ötletekkel való támogatása a gyermekeik olvasás és írástanulása során felmerülő kérdések megválaszolásával, hétköznapi ötletekkel, melyek által gyermekeik olvasással kapcsolatos attitűdjeit pozitívan befolyásolhatják. A szülők által leggyakrabban megfogalmazott kérdések „kérdezz-felelek” formában kerültek megválaszolásra. A kiadvány végén egy gyerekek részére – a Gyerekirodalmi Adatbázis felhasználásával készült – összeállítás is található, korosztályi bontásban. A szórólapok elhelyezhetők a könyvtárakban, de egyéb közösségi helyszíneken is, például orvosi rendelőkben vagy könyvesboltokban. Közreműködő partner lehet a Magyar Olvasástársaságon (HUNRA) kívül, a Magyar Védőnők Egyesülete, illetve a kisebbségi önkormányzatok.A kiadvány szövege beszerezhető a Magyar Olvasástársaságtól.(További információ: www.hunra.hu)

Videó- és hangfelvételek az olvasás népszerűsítésére

A cél az olvasás örömszerző funkciójára való figyelemfelhívás közismert személyek vallomásai segítségével, akik arról vallanak, hogy mit jelent számukra az olvasás. A szülők és a gyerekek számára bemutatásra kerülnek olvasni szerető színészek, írók, tudósok, sportolók, zenészek, politikusok, a médiából ismert személyek. A videó- és hangfelvételek kölcsönözhetők a könyvtárakban, illetve hozzáférhetők az iskolákban, orvosi rendelőkben.Közreműködő partnerek azonosak lehetnek az előző pontban említettekkel.

Havonta egy könyv a gyermekek lelki egészségéért!

Egyesült államokbeli példa alapján az újszülött családjához, rokonságához, baráti köréhez tartozó személy elvállalja, hogy a gyermeknek 6 éves koráig minden hónapban ajándékoz egy könyvet. Ez hozzájárulhat a családi könyvtárak rendszeres gyarapodásához, s a gyerekkönyvekkel való gazdagodás révén megvalósulhat a gyerekek korosztályuknak megfelelő könyvekkel való folyamatos ellátása is. Közreműködő partner lehet az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint a Magyar Olvasástársaság.

A Babaolvashow projekt működtetése

A cél a 2007 októberében az „Összefogás a könyvtárakért” c. rendezvénysorozat keretében elindított Babaolvashow c. projekt működtetése, az országos lefedettség biztosítása.

Az adott évben született csecsemők a védőnő közvetítésével könyvajándékot és meghívót kapnak a helyi könyvtárba. A konkrét programot megelőzi az orvosi rendelőkben végzett népszerűsítő munka. Várható eredmény, hogy a szülők a gyerekeket beíratják a könyvtárakba, az anyák mellett az apák is megjelennek a rendezvényeken, a családok rendszeresen látogatják a könyvtárakat, elkezdődhet a ritmusérzék fejlesztésével a későbbi írás- és olvasástanítás előkészítése, fejlődik a szókincs, valamint megkezdődhet a szövegértő készség alapozása. Közreműködő partner lehet az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Védőnők Egyesülete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a Magyar Olvasástársaság, a Fejlesztő Pedagógusok és Logopédusok Egyesülete, valamint a kisebbségi önkormányzatok.

 

A program része a Nagy Olvashow című programsorozatnak, melynek további projektjei (KölyökolvashowTiniolvashowNagyiolvashow) a különböző korosztályok képviselőit célozzák meg.(További információ: http://osszefogas.kjmk.hu)Könyvstart – könyvmászóka

Nyári olvasóprogram kisgyerekek számára, amely a könyvtári tagságot népszerűsítia könyvkölcsönzés mellett megismerteti a kisgyermekeket és a szülőket, hogy a könyvtár milyen egyéb lehetőségeket és szolgáltatásokat nyújt már a legkisebbek számára is. A cél a mondókatanulásra járó látogatók megőrzése a nyári időszakban.

Bíztató kezdet

A cél az írás- és olvasástudás, valamint a beszédkészség fejlesztése, valamint a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolásának segítése.

A programban a könyvtár partnerintézmények bevonásával (a védőnői szolgálattal, a bölcsődékkel és az óvódákkal) meghívót ad át a 2 éves és idősebb, iskoláskor előtti gyerekeknek, a könyvtárba invitálva őket. Könyvtári beiratkozásukkor sor kerül a Könyvstart-plusz csomag átadására, mely hangzóanyagot és könyvet tartalmaz az adott korosztály számára összeállított dokumentumokból. A program célcsoportját a 2-7 éves gyerekeket nevelő családok képezik. Lehetséges partner a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint Magyar Olvasástársaság.(További információ:Adie Batt: A könyvtár integráló szerepe: a croydoni megoldások. Könyvtári Figyelő. 2004.3.

http://epa.oszk.hu/00100/00143/00052/batt.html, valamint http://www.bookstart.co.uk)

Az elektronikus információszerzés elsajátítása

Az iskola munkájának támogatása a könyvtár által. Tevékenység: az elektronikus forráshasználatra épülő feladatok kidolgozása. A cél az információtömegben való eligazodáshoz szükséges készségek fejlesztése. A program célcsoportját a 6-14 éves korú gyerekek képezik. A tevékenység eredményeként fejlődik a diákok tanulmányozó-elemző olvasási készsége, fejlődnek a kommunikációs és kognitív képesség, valamint kialakul a szöveges forrásokhoz való kritikus viszonyulás.

A Gyerekirodalmi Adatbázis használatának elsajátítása

A tevékenység: az adatbázis iskoláskorú gyerekekkel és szüleikkel való megismertetése. A cél, hogy az óvodás és iskolás gyerekek könnyebben jussanak hozzá számukra megfelelő olvasnivalóhoz. Az adatbázis lehetőséget nyújt az életkor, a nem és témakör szerinti keresésre.

Adj mindennap 15 percet gyermekednek!

Skandináv példa alapján országos mozgalom indítása, amely során a szülőket meggyőzik arról, hogy naponta 15 percet kizárólag meséléssel, olvasással töltsenek gyermekeik mellett. Kialakul a történet iránti fogékonyság, az igény az olvasásra, felolvasásra. Közreműködő partnerek lehetnek a különböző rádióadók, a televíziók, a lapok, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, valamint a Magyar Olvasástársaság.

(További információ: Az olvasó Finnország. Könyvtári Figyelő 2007. 2. Forrás: Čitausaâ Finlândiâ / Galina Vladimirovna Varganova. In: Bibliotekovedenie 2006. 4.no. 92-98.p.

Ültessünk fát!

Az iskolai könyvtárak közreműködésével a diákok összegyűjtik, s egy-egy stilizált falevélre felírják legkedvesebb könyvük címét. A könyvtárban felállított fára feltűzik a színes leveleket, s így kialakul egy adott iskola kedvenc olvasmányainak gyűjteménye. A legtöbb szavazatot kapott műveket a tanítás során a pedagógusok felhasználhatják – elsősorban olvasás, magyar és osztályfőnöki órán. A cél a könyvekről történő beszélgetés segítése. Az iskolai könyvtár és a tanulók kapcsolatának erősítése. A program Hock Zsuzsa pedagógiai szakértő ötlete nyomán valósult meg, s 2007-re már számos fővárosi iskola nagy sikerű rendezvényévé vált.(További információ: Csodaceruza. 32-33. szám. 74.p.)

Az olvasás hete

Svéd minta alapján – az iskola által kijelölt héten a tanítás kezdetekor minden osztályban az első 20 percet olvasással töltik a gyerekek. Minden tanuló az általa kiválasztott könyvet olvassa magában. Az olvasás hetét megelőző héten minden osztály ellátogat az iskolai könyvtárba, ahol az egyes évfolyamok, korosztályok számára ajánlanak olvasnivalót, így készülnek fel olvasnivalóval a következő hétre. Az olvasás hetén az általános iskola 4. osztályosai felolvasásokat tartanak elsősöknek. Ilyenkor rövidebb történeteket, meséket olvasnak a gyerekek kisebb társaiknak. A könyvek kiválasztása a könyvtárossal és az osztálytanítóval közösen történik. Ez alkalommal a gyerekek számba vehetik azokat a könyveket, amelyek számukra a legemlékezetesebbek voltak, s ezekkel közvetlenül megismertethetik az iskola legkisebbjeit. A cél a közös könyvtárlátogatás, a könyvekről való beszélgetés inspirálása.

(További információ:http://melissaofficinalis.blogspot.com/2008/01/ktelez-olvasmny-magyar-iskolkban.html)

Könyvtári plakátok készítése

A fiatalok számára vonzó módon (nyelvi és képi világgal) igyekszik az olvasást népszerűsíteni plakátok segítségével.(További információ:

http://www.ki.oszk.hu/kf/e107_plugins/content/content.php?cat.17.view

Könyvtári Figyelő. 2007/3. 436-449. p.)

Mindenki unokája

Svéd minta alapján nyugdíjasokat képeznek ki a könyvtárakban, akik vállalják, hogy óvodákban felolvassanak. A részt vevő nyugdíjasok egy felkészítő tanfolyamon (egy olvasókörben) vesznek részt a könyvtárban, ahol a gyerekek nyelvi fejlődéséről, az óvodák működéséről és a gyerekirodalomról hallgatnak előadásokat. A felolvasók saját gyerekkoruk és mai kedvencek meséit olvassák fel. A nyugdíjasok önkéntesként végzik ezt a munkát. A cél generációk és etnikai csoportok közötti találkozók létrehozása az óvodákban.

(További információ: A Mindenki unokája nevű szervezet honlapja: http://www.allasbarnbarn.nu

Híradás a mozgalomról a svéd lapokban:

http://www.gp.se/gp/jsp/Crosslink.jsp?d=113&a=411463&ref=puff

Magyar hivatkozás:

http://melissaofficinalis.blogspot.com/2008/04/mindenki-unokja-avagy-egy-svd.html)

 

 

Sosem késő!

A program célcsoportját az alapképzettségi hiányosságokkal küszködő halmozottan hátrányos helyzetben élő romák és nem romák, valamint az iskolai oktatásból kimaradó és tanulmányaikat nem folytató, iskolaköteles magántanulók – vagyis – analfabéták, funkcionális analfabéták és az elsődleges munkaerőpiacra, valamint munkaerőpiaci-képzésre való felkészítést igénylők képezik. A cél az alapkészségek oktatása felnőttek számára, akik ideje korán kimaradtak az iskolarendszerű képzésből, s nem sajátították el vagy nem megfelelő szinten sajátították el az írás és olvasás készségét. Részvétel az iskolarendszerű felnőttoktatást és továbbképzést végzők, lakossági csoportok és munkahelyekhez kapcsolódó szolgáltatók segítésében. Az érintettek a program végére elsajátítják a biztos alapvető írás, olvasási és számolási készséget, és sikeresen befejezik az iskolai tanulmányaikat. A résztvevők olyan viselkedési mintákat sajátítanak el, melyek nagyban elősegítik a jövőbeni munkahelyi beilleszkedést, felkészülnek a tartós munkavégzésre. Elsajátítják továbbá a munkaerőpiacon történő helytálláshoz nélkülözhetetlen kompetenciákat. A cél az érintettek reális önképének kialakítása az új helyzetekhez és személyekhez igazodó pozitív gondolkodási mód segítségével. Működő modell: Tápiószecsői cigánypasztoráció 2006-2008.Lehetséges partner a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint a Jezsuita Rend.(További információ: Szemes Zsuzsa: A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya cigánypasztorációs – és alapkészség fejlesztési programja Tápiószecsőn

http://www.parbeszed.com/main.php?folderID=1585&articleID=5656&ctag=articlelist&iid=1)

 

 

A kortárs magyar prózairodalom népszerűsítése

Cél az olvasók kortárs magyar szerzőkkel és irodalommal való, a kortárs szerzők és művek szélesebb olvasói körrel való megismertetése. A program célcsoportját a felnőttek, különös tekintettel az idősebb korosztály képezi. Tevékenység: a rádiók bevonásával hangoskönyvek sugárzása. Közreműködő partner lehet a Magyar Rádió.

Találkozás a külföldi kortárs próza hazai fordítóival

Ennek a projektnek is célcsoportját a felnőttek, különös tekintettel az idősebb korosztály képezi. Író-olvasó találkozók keretében beszélgetés a fordítás kulisszatitkairól, ismerkedés a szerzők életművével, mely felolvasóestek során előadóművészek bevonásával valósul meg. A rendezvények helyszínei lehetnek a könyvtárakon kívül még az idősotthonok.

Mes-Éd projekt

A foglalkozások célcsoportját hátrányos helyzetűek, különös tekintettel cigányok képezik. Csoportfoglalkozások keretében az anyák készségszintre fejlesztik az egyszerű mesék olvasását. Minden héten kapnak egy új gyerekkönyvet, azzal gyakorolnak, hazaviszik azokat, és olvasnak belőle a gyermekeiknek minden nap. Ez olyan készségekkel, és az ezekből fakadó önbizalommal ruházza fel az édesanyákat, amely készségeket azonnal hasznosíthatnak is a gyermekeikkel való kapcsolatban. A cél szelíd eszközökkel megtörni a tanulás hiányának ördögi körét mesék olvasásán keresztül. Az édesanyák könyvekhez és tanuláshoz való viszonyának megváltoztatása, amely természetszerűleg átadódik a gyermekekre is. Az iskolába kerülő gyerekekben pozitív viszony alakulhat ki a könyvekkel és az olvasással kapcsolatosan. Így nagyobb lehet az esélyük arra, hogy a tanulás területén sikeresek legyenek.

 

A Mes-Éd projektet az ENSZ az UNESCO által 2001-ben meghirdetett „A béke és erőszakmentesség kultúrájának évtizede” hivatalosan bejegyzett partnerszervezetei sorába választotta. 2006-ban a projekt 5 tanfolyama sikerrel zárult Törökszentmiklóson, Sarkadon és Jászjákóhalmán. Elkezdődött a további csoportvezetők képzése.(További információ:http://www.bahai.hu/programok/mesed.html

http://www.romnet.hu/hirek/hir0608216.html)

Teljes Nyelv

A célcsoportot a hátrányos helyzetű vagy nem magyar anyanyelvű általános iskolások, különös tekintettel az alsó tagozatosok képezik. A cél a hatékony írás- és olvasástanítás hátrányos helyzetű vagy nem magyar anyanyelvű gyerekeknél, a saját olvasmányélmény szerzése, amely érdeklődést kelt a gyerekekben a könyvek iránt. Olyan tevékenységek végzése, amelyekben szükség van írás- és olvasástudásra: történetek dramatizálása; saját történet írása. A tevékenység: közismert, népszerű írók felolvasásai, általuk vezetett foglalkozások. A kezdeményezés új-zélandi modell néven lelhető fel a szaksajtóban. Honosították Svédországban, ahol Rynkeby-modell néven vált ismertté.

Az eredmény: az írás- és olvasástanulás során elsajátított készségek más tantárgyak tanulásakor is hasznosultak; a programban részt vevő gyerekek kifejezőkészsége növekedett; 3 év alatt a gyerekek 400 könyvet olvastak el; a könyvtár és az iskola kapcsolata intenzívebbé vált; az olvasás iránti vágy fokozódott; a gyerekek általános műveltsége jól érzékelhetően növekedett; a tantermekben szakszerűen válogatott osztálykönyvtárak alakultak.(További információ:

http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2001/2/cikk18.html)

Diszlexiás gyerekek olvasástanulását segítő program

A program célcsoportját az általános iskolás gyerekek képezik. A cél a problémamentes olvasáshoz szükséges készségek kialakítása, a beszédkészség, a betűk pontos ismeretének, megkülönböztetésének fejlesztése, az összeolvasás tanítása, a szó- és a mondatolvasási készség kialakítása a Varázsbetű program segítségével. A szakemberekkel (logopédus, fejlesztő pedagógus) történő tanuláson, fejlesztésen túl az iskolán kívüli gyakorlás lehetőségének biztosítása könyvtári környezetben (a helyszín biztosításával) számítástechnikai háttér segítségével. Várható eredmény az olvasási nehézséggel küzdők számának csökkenése.(További információ: http://www.varazsbetu.hu)

 

1. Péterfi Rita: Olvasóközpontú olvasásfejlesztés. Könyvtári Figyelő. 2007/3. 24-36. p.

http://www.ki.oszk.hu/kf/e107_plugins/content/content.php?content.69

2. A németországi gyakorlat, a Nürnbergben folyó ilyen irányú fejlesztő tevékenység bemutatására egy, a Könyvtári Figyelőben megjelenő írásban kerül sor.
3. Az összeállítás elkészítésében közreműködött: Hock Zsuzsa pedagógiai szakértő (Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet), Kis Klára és Marosán Ágnes könyvtárosok (Könyvtári Intézet), Oláh Anna etnikai referens (XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatal) és Vraukóné Lukács Ilona könyvtáros (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Nyíregyháza).