A Kazinczy iskola dolgozói, tanulói és az ide látogató vendégek több éve gyönyörködhetnek már a neves magyar festőművész Váli Dezső pannójában. A kép, az iskola épületének aulájában került elhelyezésre és a mai napig ott van. Az iskola tanárai és diákjai nagy megtiszteltetéssel viseltetnek a mű iránt. Nagyban egyezik a kép által sugallt közlendő az iskola nézeteivel.
Kezdjük rögtön az elején a pannó történetét.
A pannó (azaz nem közvetlenül falra-, hanem fal elé kerülő, táblákra festett mű). Az akkori miskolci múzeum fölkérésre, annak belső fogadó főfalára készült. El is helyezték, de az akkori Képzőművészeti Lektorátus zsűrije nem tartotta megfelelőnek, és levétette a falról. A munka évekig a művész műtermében raktározódott, majd helykeresés közben került látótérbe a mi iskolánk. Ideálisan szép tér, és éppen megfelelő méretű falfelület; így a Város vezetése a 3-as iskolát javasolta, amit a művész megtekintés után örömmel el is fogadott. Így került 1981 augusztusában a kép hozzánk, ajándékként.
A festmény szimbólumok, képi metaforák sokaságát rejti. Amelyekből néhányat megpróbálunk értelmezni.
A KÉPTÁR KAPUJA.
A mű címe a bal alsó sarokban látható titokzatos sárga kapuhoz kapcsolódik. A képtárat, múzeumot a csodák világának, a művészetek szentélyének tekinthetjük. Ezek az épületek az emberi szellem, az emberi nagyság csendes őrzői és hirdetői. Ugyanakkor ezek az emberi eredmények az „égiek” közreműködésével valósulnak meg.
– A kép látomás, melyben megjelenik a szellemvilág és a földi valóság is. A két síkot a jobboldali barna „életfa” köti össze.
– A szellemvilág képviselői az angyalok, a kép tetején két kar jelzi, egy közülük mintegy segítőkészen berepül a földi létbe. Egy másik éppen elröppen, szétnyílt fekete köntöse alja lent, középen látható.
– Az evilágot egy hajó orra képviseli, amint közelít a fekete vízen a művészetek temploma felé. A révbe érkezés ünnepe. Evilági még a kapu közelében a fal tetejére szállt fekete madár.
– Egyszerre látható itt négy elem: levegő, tűz, víz és a föld. A lángok felülről csapnak be a látótérbe. A géniuszt, az emberi elme nagyságát szimbolizálják.
A kaput a műalkotásban úgy is értelmezhetjük az iskola vonatkozásában, hogy kapu a művészetek, a csodák, a tudáshoz vezető úton. Mint tudjuk, az életben számtalan nehézséggel kell mindenkinek megküzdenie, a diákévek sem egyszerűek. Vannak nehezítő és segítő körülmények. Mi sem mutatja ezt jobban, mint például az angyalok a kép felső és alsó részén. A gyerekek segítői a tanárok, akik tudásukat szeretnék átadni a Kazinczy falai között felnövekvő generációknak. Mint már említettük korábban a szellemvilágot és a földi valóságot a képen a barna színnel festett életfa köti össze Váli Dezső nézetében. Nálunk a kreativitást, a képzelőerőt, fantáziát köti össze a valósággal, hiszen egy olyan tudást, fejlődést szeretnénk biztosítani tanulóink számára, ami nem gátolja őket. Ezért van az, hogy tanáraink az oktatásban is azokat a módszereket helyezik előtérbe, amelyek ezeket a képességeket fejlesztik a stabil ismeretek mellett. Egy példát említenék itt, az osztályok szabadon írhattak verset a Kazinczy napok alkalmából, hogy kinek mit jelent a Kazinczy iskola.
Ahogy a művész festményén is a négy fő elem a domináns, úgy az iskolánkban is biztosan állíthatom ezt, annyi különbséggel, hogy amíg a pannón a föld, víz, levegő és a tűz, addig nálunk a tudás, az elhivatottság, összetartás és stabilitás jellemzi, az iskolát és dolgozóit. Ez az intézmény felejthetetlen diákéveket biztosít mind a gyerekeknek mind szüleiknek. Számtalan programmal teszi színesebbé a szorgalmi időszakot és lehetőséget biztosít a tanulóknak, hogy ők is részesei lehessenek nem csak szemlélőként, hanem szereplőként is a Kazinczy Iskola életének.
Akár a neves Művész (Váli Dezső) mi is több lábon próbálunk helyt állni. Váli Úr a Mértékadó c. lapban így nyilatkozott verseinek születéséről:
„ … – Amikből versek lettek, hogy hogyan történik, azokra még nincsen hasonlatom, csak a káoszelméletből ismerek egyet, de az sem pontos: a cigarettafüst, ami nyugodt-egyenesen száll fölfelé, majd egy idő után elkezd gomolyogni. Váratlanul egy új minőség. Soha nem akartam verset írni, és most sem írok. Csak a szövegeimet addig csiszolom, ameddig lehet; amúgy ez egy nagyszerű művészi játék is. Tehát egy idő után némelyik átlépi a sűrítésnek azt a fokát, ami versnek neveztetik. Vagyis ezek a versek szintén a naplóm szövegei, ezért is a VERSNAPLÓ kötetcím. „
Váli után szabadon… nem véletlen, hogy a cím „ A művészetek kapuja a Kazinczy” , hiszen ha a dolgok mögé képzeljük magunkat az iskolában is művészet zajlik minden nap. Az alkotók a tanárok az alkotások pedig a diákok. Művészi játék folyik minduntalan az iskola falain belül, a tanulókat formáljuk, csiszoljuk és próbáljuk átadni tudásunk legjavát, annak érdekében. hogy innen kikerülve diákjaink helyt tudjanak állni az itt megszerzett tapasztalatok, tanultak és emberi kapcsolatok által a rájuk váró további feladatokkal szemben.
Aki többet szeretne tudni a művészről és életéről, műveiről az alábbi weboldalon teheti ezt meg. www.deske.hu.