Felvidéki beszámoló
A tanév elején tanáraink beszámoltak arról a lehetőségről, hogy a hetedikeseknek ebben az évben lehetősége lesz elmenni Felvidékre egy négynapos kirándulásra. Nagyon fellelkesedtünk, mert azt gondoltuk, jó mulatság lesz a két iskola tanulóival együtt egy szomszédos ország magyar emlékhelyeit megnézni. Izgatottan vártuk, mikor indulhatunk, de egészen tavaszig nem érkezett semmi újabb hír az utazásról. Kiderült, hogy április elején végre mehetünk. A tanáraink megkérdezték az osztályokat, ki szeretne menni, és persze azoknak javasolták az utazást, akiket érdekelnek az emlékhelyek. Végül Miskolctapolcáról heten, a Kazinczyból 33 gyerek vehetett részt a kiránduláson.
Április 4-én, az induláskor nagyon jó időnk volt, a szülőkkel, akik izgatottan kísértek ki minket a buszhoz, reménykedtünk is abban, hogy végig szerencsénk lesz az időjárással. Szerencsénk is volt, jobb időt nem is foghattunk volna ki a 4 nap alatt. A buszon mindenkinek előre meghatározott helye volt, így nem lett veszekedés, mindenki nagyon jó hangulatban integethetett az izgatott szülőknek. A buszon Erzsike néni, az idegenvezetőnk mesélt nekünk a Felvidékről, és arról az iskoláról, ahol magyarul tanulnak szlovákiai gyerekek. Az út során mi is bemutattunk néhány kiselőadást az előre kiadott témákból. Rövid utazás után megérkeztünk első állomásunkra, Rozsnyóra. Egy tanár néni vezetett végig minket az iskolán, majd utána találkozhattunk a magyar nyelven tanuló gyerekekkel is. Érdekes volt olyanokkal beszélgetni, akik nem beszélik annyira jól a magyar nyelvet. Vittünk nekik ajándékokat is, csokit, társasjátékokat. Nem messze Rozsnyótól következett a betléri Andrássy-kastély meglátogatása. A park mellett a legjobban a kastély lépcsőháza és a korhűen berendezett szobák tetszettek. A sok kitömött állat azonban egy kicsit riasztó volt. Megnéztük a közeli Andrássy-mauzóleumot is, amelynek a mennyezete lélegzetelállító. Ezután Krasznahorka vára következett. Mivel a busz nem tudott végig fölmenni, kicsit túráznunk is kellet. S bár a vár még nincs teljesen felújítva a tűzeset után, kívülről is nagyon tetszett nekünk. Utána egy nagyon szép hegyvölgyes úton haladtunk a szállásunk felé.
A hotel nagyon szép környezetben volt, ahonnan a Magas-Tátrát is látni lehetett az ablakból. 3-4 fős szobáink voltak, mindegyikhez volt külön fürdőszoba is. A vacsorát már a szállás éttermében fogyasztottuk el. Vacsora után közös program volt az út élményeinek átbeszélése, majd kicsit kötetlenebb játék, beszélgetés kezdődött.
Második nap reggel a közeli Igló felé vettük utunkat. A történelmi városközpontban csoportokat alkottunk, és egy-egy kísérő vezetésével végigjártuk a város nevezetességeit. Fagyizás után elhagytuk a várost, és egy kicsit távolabbra, Késmárkra indultunk. A buszon újabb kiselőadásokat, és idegenvezetői előadásot hallgattunk. Késmárkon a Thököly-várat néztük meg, amely a leghidegebb épület, amiben eddig voltunk: sokkal hidegebb volt bent a vastag falaknak köszönhetően, mint kint. A várhoz közel egy négyszáz éves fatemplomot is meglátogattunk, amelynek a festett, faragott belseje teljesen elvarázsolt minket. A közeli evangélikus templomban pedig megkoszorúztuk Thököly Imre sírját. Késő délután Lőcsére buszoztunk, az úton Erzsike néni elmesélte nekünk Jókai egyik regényének, A lőcsei fehérasszonynak a történetét. A város központi részét itt is körbesétáltuk, majd megnéztük a Szent Jakab templomot. Az esti programunk hasonlóan alakult, mint az előző napi, de estére már sokkal jobban elfáradtunk.
A harmadik napon a szepesi várat néztük meg. Ide egy rövid, de kissé meredek túra után jutottunk fel a parkolóból. A vár bástyáiból nagyon szép kilátás nyílik a környező vidékre és településekre. Érdekes volt a vármúzeum, ahol régi kínzóeszközöket is kiállítottak. Sokakat a vár kútjának mélysége lepett meg. A vár közelében egy érdekes természeti képződményt is megnézhettünk, egy működő gejzírt. Ez a nap a természetjárásé volt, mert ezután a szlovákparadicsom felé vettük utunkat, ahol egy rövidebb túrát tettünk. Estére jól elfáradtunk, jólesett a vacsora, de egyre nehezebb volt részt venni a feladatlapok kitöltésében.
Az utolsó nap reggelén elbúcsúztunk a szállásunktól és a gyönyörű hegyektől, majd Kassa felé vettük az irányt. A belvárost sétálva ismertük meg. A dómban egy helyi idegenvezető kalauzolt minket, itt lemehettünk II. Rákóczi Ferenc sírjához is, ahol koszorút helyeztünk el, és nagyon megható volt, hogy együtt énekeltük el a Himnuszt. A dóm előtt még fényképezkedtünk egyet, elsétáltunk a Rákóczi-házhoz, majd egy közeli boltban megvettük az ajándékokat a családnak és az itthon maradt osztálytársaknak. Április 7-én délután érkeztünk vissza Miskolcra. Mire leszálltunk a buszról, minden kazinczys és tapolcai gyerek jó barát, kedves ismerős lett. Mindannyiunknak remek élmény volt a kirándulás, kicsit fájt a szívünk, hogy ilyen hamar elrepült a négy nap. Itthon sokat meséltünk az élményeinkről az osztálytársaknak és a családunknak is.
Safarcsik Szimonetta 7. évfolyam