SZÖVEGEK, VERSEK, GONDOLATOK ANYÁK NAPJA ALKALMÁBÓL (A KÖNYVTÁROS NÉNI SZUBJEKTÍV VÁLOGATÁSÁSBAN …)
Tartalom:
- Az anyákról és a szülőkről
- Idézetek innen-onnan
- Köszöntőajánlat alsósoknak
- Humoros gondolatok
- Versek nagyobbaknak
- Az anyák napja története
- Közmondások, szólások „anyával”
- Ismétlés a tudás anyja
- Könyvajánlat – középpontban a családdal, gyerekekkel, anyával, apával vagy éppen nélkülük
Az anyákról és a szülőkről:
Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg. (Isaac Babel)
anya – ‘nőnemű szülő’. Származékai: anyó, anyóka, anyu, anyai, anyaság, anyátlan, anyáskodik.
Ősi szavunk az uráli korszakból, a rokonnyelvi megfelelők azonban többnyire különféle nőrokonokat jelentenek (lásd ángy). Az is lehet, hogy az ~ és megfelelői mind gyermeknyelvi eredetű szavak, és az egyes nyelvek külön életében keletkeztek. Lásd még: anyag, anyós. Névváltozatok: asszony anya, édesanya, gyöngy anya (M. nyelvtört. 96.)
Az ANYA fogalmához a földanya motívum is hozzátartozik, amely a nő sztereotipikus társadalmi szerepére (= anyaszerepre) utal, amely nemcsak a hazához való viszonynak azon alapmodelljét határozza meg, amelyre az áldozatkészség, a szeretet és az odaadás jellemző, hanem a honfitársak között megvalósuló viszony alapmodelljét is (egy anya gyermekei), amely a szolidaritáson alapul. Érdemes meg- jegyezni, hogy a Földanya a mitológiában a föld termékenységét megszemélyesítő női istenséget jelenti. Tehát a földanya az élők életet adója és éltetője. Ezért mond-juk azt, hogy szülőföld, szülőhaza, haza, anyaország. A szülőföldnek, szülőhazának, hazának fiai és leányai, tehát gyermekei vannak, akikről gondoskodik, felneveli őket (pl. a föld szülötte; a magyar föld fiai stb.). Ezért nem véletlenek az anya-föld méhében, …Amit a hon méhe szül (MNSZ) kifejezések (vö.: az anya méhében). Połubińska–Gałecka szerint a föld az anya méhe, amely két jelentéssel bír: (1) benne születik az élet, és (2) egyben olyan hely is, ahova halálunk után visszatérünk. Nem véletlenül tapasztaljuk azt, hogy az országot elhagyott személyek a haláluk előtt általában visszatérnek az anyaországba, szülőföldre, szülőhazába, hazába, hogy ott találják meg a végső, örök pihenésnek a nyugvóhelyét (pl. Teste visszatért az anyaföldbe).
Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük őt, egyszerűen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltűnne? Akkor mi lenne? Hová tűnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól? (Tore Renberg)
A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország. (William Goldsmith Brown)
Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet. (Arthur Conan Doyle)
Anyának lenni azt jelenti, hogy [az ember] szíve megdermed a félelemtől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Azt sem mondta senki, milyen közel áll egymáshoz ez a két érzés. (Dinah Jefferies)
Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó? (Kosztolányi Dezső)
Az anyaság magában hordoz egyfajta természetes bánatot is: a gyerekeid kirepülnek a nagyvilágba. De minél jobban neveled őket, annál tovább juthatnak. És a távolság ellenére is, a szeretetben nevelt gyerekek egyre közelebb és közelebb kerülnek az anyjukhoz. A te helyed ott van a szívükben, ezért mindig olyan lesz, mintha ott lennél mellettük. (Steve Biddulph)
Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül. Kimerítő hadakozás lesz. És szinte mindig te fogsz veszíteni. De soha ne csüggedj! Harcolni sokkal szebb, mint győzni, utazni sokkal szórakoztatóbb, mint megérkezni: amikor megérkezel valahová, vagy győzöl, hatalmas űr támad benned. És hogy legyőzd magadban az űrt, ismét útra kelsz, új célokat tűzöl magad elé. (Oriana Fallaci)
Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré. (Csitáry-Hock Tamás)
Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája. (Joanne Harris)
Zágon István: Az anya meg a szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti.
De azért, valahogy mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint-hogy is magyarázzam csak ezt-, mint amikor az ember azt mondja állam, meg azt mondja: haza. A hazáért élek és halok az államnak adót, fizetek. És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha, senkiről nem hallottam, hogy lelkes örömmel fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, -az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet-az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyengeség a világon.
Az anya meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában.
Aki harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghallja, hogy a hathetes kislánya sír, az az anya.
Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlankámat – az is az anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja, megnézi, vízteleníti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez -az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, mikor a gyereknek fogzási fájdalmai vannak -az az anya. De aki csukamájolajat ad neki, hogy mennél hamarabb jöjjön ki mennél több foga – az már a szülő.
Általában aki képes arra, hogy a saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a szörnyű, dohosan csúszós, ízetlen és mégis kibírhatatlan ízű kotyvalékot –az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. Aki azonban ugyanekkor képes arra, hogy azt mondja: nyönyönyö, jaj de jó, jaj de finom, és hősies elszánással a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a megveszekedett csukamájolajat –az nem a szülő kérem. Az már megint az anya. Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik –az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri el a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbarlangba –az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta a nadrágját –az a szülő. De aki azt a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg –az az anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz? –az a szülő. De aki fűnek fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek mennyi rengeteget kell tanulni – az már megint az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi –az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi már a szépet ennek vagy amannak a kislánynak –az még mindig a szülő. De aki ugyanekkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét azt a kacér, kis szőke démonnövendéket megpofozni – az már megint az anya.
És mégis: az anyából lesz a jó anyós a szülőből a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, amíg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egészen váratlan és meglepő dolog történik.
Eltűnik a szülő és eltűnik az anya. Vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, se a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mind a kettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel.
Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány esztendős korában, egyenesen nagymamának.
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért. (Sophia Loren)
Idézetek innen-onnan:
Anyám Mondta
Nem akartam rommá menni, egy életet mulattam át
Sokszor próbáltam jobbá lenni, de a szenvedély az utamba állt
Hiába mondják, hogy lassítsak, mert a sírba vezet ez az életvitel
Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt, mert az életet valahogy élvezni kell
Ismerem az értékeket, de a mértéket nem, és ez tesz tönkre
Pihennem kell, de mit tegyek Anya? Hogyha engem a nyugalom nem köt le
Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy, velem együtt a gondok is felnőttek
Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék, számítani kell a felhőkre
Anyám mindig, óvott féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül…
Nem hittem anyának, de tudom, mindig igaza volt,
Nekem ő a barát, a fény és a bizalom.
Néha a pokolban ég a kezem,
nekem ő nyújtja a támaszt.
Millió kérdéstől fáj a fejem,
ő mindig tudja a választ. (Nemazalány – dalszöveg)
A virág a napfényben növekszik, a gyerek pedig az anyja mosolyában. (On Sai)
Az otthon ott van, ahol az anya. (Brittany Murphy)
Vannak áldozatok, melyeket csak anya hozhat: emlékezzünk csak vissza gyermekéveinkre, azon számos éjekre, melyeket anyánk nyoszolyánk mellett átvirrasztott, midőn betegek valánk; azon folytonos gondra, mellyel fölöttünk őrködött, azon nagyobb s kisebb áldozatokra, melyeket nevelésünk, egészségünk, jövőnk követeltek, melyek oly egyszerű készséggel hozattak, miként eszünkbe sem jutott, hogy itt áldozatról van szó. (Jósika Júlia)
Anya! Felséges szent név! Egy szebb titulus, fontosabb hivatal nincs. (Bolyai Farkas)
Mindig elgondolkoztat, ha nőnap, ha anyák napja van, miért kell erről külön megemlékezni? Hiszen az lenne a természetes, ha minden nap gyereknap, nőnap, anyák, sőt apák napja lenne. (Halász Judit)
Isten anyákat teremtett, mert ő maga nem lehet ott mindenhol személyesen. (Közmondás)
Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok.
Nem lehet nagyobb szeretet, szüntelenebb szorgalmatosság, fáradságosabb munka, éjjeli és nappali nyughatatlanság, mint az anyáknak magzatuk körül való dajkálkodásában. (Pázmány Péter)
Olyan picinyke asszony az anyám,
hogy bizony fel kell néznie reám…
S mikor lehajlok öleléseér’
fejem akkor a csillagokba ér. (Somlyó Zoltán)
Semmit se kell tennem annak érdekében, hogy szeressenek – az anyai szeretet feltétlen… az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni. (Erich Fromm)
Az angyalok – úgy érzem – odafenn,
Ha suttognak szerelmesen, puhán,
A lángoló igék közt sohasem
Lelnek oly ájtatosat, mint “Anyám”. (Edgar Allan Poe)
Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket … . Mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. (Esterházy Péter)
Köszöntőajánlat alsósoknak:
Anyák napi műsor
lesz az iskolában.
Sorba állunk szépen
ünneplő ruhában.
Szavalunk sok verset
most jönnek a dalok,
felkészültünk mi is,
akárcsak a nagyok!
Édesanyát látom,
ott ül a sor szélén,
mosolyogva tapsol
műsorunknak végén.
Kicsordul a könnye,
elszorul a torka,
tudom, mire gondol,
pedig nem is mondja.
Arra gondol, érzem,
milyen ügyes voltam,
életébe mennyi
boldogságot hoztam!
Nem szólok egy szót sem,
átölelem inkább,
így kívánok némán
boldog anyák napját! (Bartos Erika)
Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág. (Bartos Erika)
Kicsi vagyok, alig látszom,
Nem tanulok még, csak játszom:
De tudom a mondókámat:
Isten áldja meg mamámat! (Zigány Árpád)
Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;
az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy! (Székely Dezső)
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat. (Dsida Jenő)
Hogyha egyszer kis bimbóból
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaim és
Jó anyámra nézek.
Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.
Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szirma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva. ( Bartos Erika)
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom. (Mécs László)
Édesanyám, köszöntelek
most e meghitt ünnepen,
azt kívánom most és mindig,
mindig maradj meg nekem. (Devecsery László)
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám. (Létay Lajos)
Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem.
Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellé bújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. (Fazekas Anna)
Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal. (Pákolitz István)
Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.
Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó. (Károlyi Amy)
Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen!
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát! ( Ámon Ágnes)
Anyukámat meglepem,
de kicsi a tenyerem
Nem fér bele annyi virág
amennyire szeretem.
Kis kezemmel mit adhatok?
csak az egész világot;
vagy tán, ami ennél is több,
e néhány szál virágot. (Cser Gábor)
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy ezután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára. (Devecsery László)
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál. (Ágh István)
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. (Nadányi Zoltán)
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám. (Donászy Magda)
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én. (Zelk Zoltán)
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem –
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék. (Weöres Sándor)
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon. (Móra Ferenc)
Édesanyámnak
- Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám. (Létay Lajos)
Anyák napjára
Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.
Édesanyám
Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék Tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban.
Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál. (Ágh István)
Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
“Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
“Anyu! Anyu! Anyu!”
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. (Nadányi Zoltán)
Buba éneke
Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
Minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésben,
elcsitulnék,
jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre,
sárga fényem –
Jaj, de onnan
vissza sose járnék
anyám nélkül
mindig sírdogálnék. (Weöres Sándor)
Köszöntő
Forró dobogását
Halod-e szívemnek?
Minden dobbanása
Azt mondja: szeretlek.
Szeretlek szívemnek
Összes lángjával
Igaz szeretettel,
Gyermeki hálával.
Anyák napján
Ím, elédbe állok…
A legjobb anyának
Minden jót kívánok.
Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsaszálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Áldás
Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.
Köszöntő 2
Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
áldd meg s tartsd meg Isten.
Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;
az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy! (Székely Dezső)
Már megjöttünk e helyre
Már megjöttünk e helyre,
Anyák köszöntésére,
Anyám légy reménységgel,
Köszöntelek békességgel.
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág,
Annyi áldás szálljon rád.
- Czeglédy Gabriella: Anyák napja
- Nem mondom meg
- Neked anya,
- (tudod, holnap
- Anyák napja),
- hogy kapsz tőlem
- kisterítőt,
- és bejártam
- még erdőt,
- szedtem Neked
- gyöngyvirágot,
- sok-sok csokrot
- majd meglátod!
- Ez lesz az év
- legszebb napja,
- ugye örülsz,
- Édesanya?
- Ámon Ágnes: Anyák napjára
- Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
- Édesanyám felett arany fénye lengjen.
- Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
- Bontsa ki érette legszebbik virágát.
- Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
- dalolja mindegyik legszebbik énekét.
- Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
- az én Édesanyám mindig mosolyogjon!
- Veres Csilla : Az édesanya
- Nincsen a gyermeknek
- Olyan erős vára,
- Mint mikor az anyja
- Őt karjaiba zárja.
- Nincsen őrzőbb angyal
- Az édesanyánál,
- Éberebb csillag sincs
- Szeme sugaránál.
- Nincs is annyi áldás
- Amennyi sok lenne,
- Amennyit az anya
- Meg ne érdemelne
- Kiss Jenő: Anyák napi köszöntő
- Színes szárnyú kis madárka csicsereg az ágon,
- Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.
- Virág, madár, s az én szívem őszintén kívánja:
- Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja.
- Csanádi Imre:
- Öntözgetem
- Öntözgetem rózsafámat,
- De nem is hiába,
- Anyák napja ünnepére,
- Kihajt minden ága.
- Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
- Úgy tűzöm a kebelére
- Az édes anyámnak.
- Kis madárka szólj az ágon,
- Gyönyörűen, szépen,
- Ne legyen ma bánat az én
- Jó anyám szívében
- Donászy Magda: Édesanyámnak
- Te vagy a nap
- fenn az égen.
- Én kis virág
- meseréten.
- Ha nem lenne
- nap az égen,
- nem nyílna ki
- a virág.
- Virág nélkül
- de szomorú
- lenne ez a
- nagy világ.
- Donászy Magda: Anyák napján
- Tavaszodik, kis kertemben
- kinyílik a tulipán.
- Ragyognak a harmatcseppek
- anyák napja hajnalán.
- Kinyílott a bazsarózsa,
- kék nefelejcs, tulipán,
- neked adom anyák napján,
- édes-kedves anyukám.
Humoros gondolatok:
Gyerekeid anyák napján ágyadba hozzák a reggelidet. Előzőleg kiöntötték a kávét, odaégették a pirítóst és tönkretették az egész konyhát. Az egész nap a károk helyreállításával telik. (Bruce Lansky)
Ismét nyakunkon az Anyák Napja. El ne felejtsek a fiamnak küldeni pár szál virágot meg egy lapot. (Robert Fulghum)
Anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörűnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tűzhelyen. Emlékek? Igen, vannak emlékeim, drágák és távoliak, akár a pillangók. Megannyi varázslatos, apró, repkedő színfoszlány, amivel a kíváncsi kisfiú alakjába bújt idő játszik. Senki sem mer rászólni: – Ne nyúlj hozzájuk, különben lejön a por a szárnyukról, és többé nem tudnak repülni! (…) Anya a legnagyobb, legerősebb és legépebb szárnyú pillangó. Amikor kicsi voltam, túláradó, vakító fényként ragyogott a házunkban. Kétségtelenül ő gyakorolta a legnagyobb hatást az életünkre. Attól a perctől fogva, hogy hazamentem az iskolából és beléptem az ajtón, éreztem a jelenlétét a levegőben. Éreztem az illatát a főztjében, láttam a kitárt ablakokban, és hallottam az édes, divatjamúlt tamil dalokban, amiket a rádión hallgatott. . ( Rani Manicka)
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Pam Brown)
Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni.
Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni. (Walt Whitman)
Az életben a legtöbb szépség kettesével, hármasával, tucatjával vagy százával bukkan fel. Rengeteg rózsa, csillag, naplemente, szivárvány, fivér és nővér, nagynéni és unokaöcs, de csupán egyetlen ANYA van a világon. (Kate Douglas Wiggin)
Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást. (Dorthy Canfield Fischer)
A legtöbb anya született filozófus. (Harriet Beecher Stowe)
Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük. (Örkény István)
Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki. (Petőfi Sándor)
- Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája. (Joanne Harris)
Versek nagyobbaknak:
Áldott kezeddel simogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel simogatsz meg.
A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám;
Úgy összetört…
A régi intést elfeledtem. (Ady Endre)
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében. (József Attila)
Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet! (Dsida Jenő)
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat. (Dsida Jenő)
Emlékszem, emlékszem fekete kendődre,
fekete kendődben halovány orcádra,
halovány orcádnak szívemben a mása,
bölcsőm ringatója, könnyem letörlője.
Könnyem letörlője, bölcsőm ringatója
vezéreld nyugtalan fiadat a jóra. (Kassák Lajos)
A világon van sok millió ember,
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
Csak egy van, aki melletted áll mindig,
Jó szellemként követ, vigyázva rád –
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád! (Lakner Artúr)
- Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok. (David L. Weatherford)
Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
– “Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat. (János Árpád)
És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szívét,
S érezni, most is rám gondol szíve:
Szeretnék néha visszajönni még! (Juhász Gyula)
Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely.(Weöres Sándor)
Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom! (Juhász Gyula)
Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
hogy a gyermeked vagyok! (Devecsery László)
„Anyuska régi képe.
Jaj, de édes.
Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
De dús, komoly haján, bársonyruháján
titkos jövendők szenvedése rezeg.
Keze ölében álmodozva nyugszik
karperecek, gyűrűk súlya alatt,
és könnyen az asztalra könyökölve,
feje előrebillen hallgatag.
Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
Tündéri ábrándok menyasszonya.
Csak a szeme nevet rám ismerősen,
két mélabús, merengő viola.
Csak kék szemében ismerek magamra,
mely eljövendő álmoktól homályos
s rettegve a bús végtelenbe réved.
A lelkem már körötte szálldos.” (Kosztolányi Dezső)
Az anyák napja története:
Az ötlet, hogy legyen az évben egy nap, amikor a gyerekek és felnőttek egyaránt felköszöntik azokat, akiktől az életüket kapták, a 20. század legelején született meg. Így az anyák napi ünnepség mára több mint 100 éves múltra tekint vissza a világon. Mivel nincs egy pontos dátumhoz kötve, a különböző országok különböző napokon ünnepelnek. A legtöbben május második vasárnapját jelölték ki evégből.
Az egyesült államokbeli Anna Jarvis, az „Anya napja” névre keresztelte a napot, melynek hivatalossá tételéért küzdött, tovább vive és megvalósítva anyja célkitűzését. Anyja, Ann Reeves Jarvis, a kor nőmozgalmainak és nőegyleteinek keretén belül küzdött azért, hogy legyen egy kijelölt nap, amikor megemlékeznek a nőkről és anyákról, akikre akkoriban a béke zálogaként is tekintettek. Anyja halála után pár évvel Anna Jarvis fáradozásait 1914-ben siker koronázta, ekkor nyilvánította Wilson elnök nemzeti ünnepnappá az anyák napját. Miután a kezdeményezés az ország vezetésének támogatását élvezte, nem sokára nemzetközi hátszelet is kapott az Anya Napja Nemzetközi Szövetség keretében, és a világ országai sorra karolták fel a mozgalmat.
- Mindazonáltal felkarolták az ötletet a virágárusok, bonbonkészítők, ajándékárusok, ajándékkártya- és képeslapkészítők is, hiszen egy ekkora érzelmi töltettel rendelkező ötletre remekül rá lehet kapcsolódni kereskedelmi szempontból is. Nem is csoda, hogy az anyák napja nagyon hamar elüzletiesedett, mely ellen aztán pont az alapötlet megvalósítója küzdött a legjobban. Anna Jarvis egy idő után keményen tiltakozott az anyák napja ilyentén ünneplése ellen. Egy idézet szerint Jarvis még az előre nyomtatott üdvözlőlapokat is kifogásolta, mert szerinte, aki nem képes saját kézzel megírni egy köszön(t)ő levelet édesanyjának, az egyszerűen lusta, és bele se gondol abba, hogy mennyi áldozatot hoznak meg az anyák nap, mint nap.
- Ez az anyák napja 20. századi története napjainkig, amikor is a felmérések szerint leginkább a bonbon, virágcsokor, konyhagép, ajándékkártya, parfüm stb. a leggyakoribb ajándék, és több országban a Karácsony után ez a második legnagyobb bevételt hozó ünnep az évben. De nem volt ez mindig így.
- Már az ókori görögök is tartottak „anyaünnepet”, mégpedig Zeusz isten anyja, Rhea női titán tiszteletére, aki megajándékozta a Földet az élettel. Mindazonáltal ez az áldozatok felmutatásával járó, tavaszváró ünnep az idők során feledésbe merült.
- Az Egyesült Királyság területén a 16-18. században is voltak anyák napi ünnepségek, melynek középpontjában „az Anya”, azaz Szűz Mária dicsőítése állt. Sokan (pl. a mesterséget kitanuló legények, vagy más házakhoz szegődött cselédlányok) a nagyböjt negyedik vasárnapján, a „Mothering Sunday”-re zarándokoltak haza az „anya-templomukba”, így sokan ekkor látták viszont hosszú idő után családjukat és édesanyjukat is. Ezek az ünnepségek az 1800-as években koptak meg, majd a 20. században éledtek újjá, immáron az említett újabb köntösben.
- A mai kor anyák napi ünnepségei is tartogatnak számunkra érdekességeket. Számos ország megannyi érdekes módon élteti az anyákat, melyekkel akár mi is feldobhatjuk, és igazán különlegessé tehetjük május első vasárnapját.
- Etiópiában például megünneplik az Anyák Napját, de az nincs dátumhoz kötve. Itt a nagy nap a termékenységet hozó esős évszak beköszöntét jelenti, amit viszonylag nehéz lenne pirossal beírni a naptárba. Október-november környékén, ha leesik az első csapadék, a gyerekek hazalátogatnak a szülői házba és néhány napon keresztül jó ételek és zene mellett ünnepelnek. Az anyák zsírral kenik be arcukat és táncolnak, miközben a férfiak megéneklik a családot.
- Belgiumban a magyar szokásokhoz hasonlóan ünneplik az anyákat, de május második vasárnapján. Ott az anyukáknak virág jár, torta, vagy saját kézzel készített ajándék.
- Franciaországban is hasonlóképpen ünnepelnek, csak épp május utolsó vasárnapján.
- Nagy Britanniában a Húsvét előtti negyedik vasárnapot jelölték ki erre a célra, így ott sincs pontos dátuma az Anyák Napjának. Valamikor március végén, április elején tartják, virág-, bonbon- és üdvözlőkártya özön keretében. Hagyományosan ilyenkor fogyasztják a Simnel tortát is.
- Olaszországban a „Festa della Mamma“ alkalmával nem csak a gyerekek köszöntik az anyukákat, hanem az egész család összejön. Némelyek azt mondják, hogy ez a nap a virágárusok és cukrászdák ünnepe is, így nem sokat kell találgatnunk az ajándékokat illetően sem.
- Japánban sokszor a köszönetnyilvánítás mellett („okaasan arigatou”, vagyis „köszönom, anya”) piros szegfűt kapnak az anyukák és ajándék gyanánt kitakarítják helyettük a gyerekek a lakást, vagy elküldik őt például masszázsra, vagy szépségkezelésre.
- Oroszországban viszont egyáltalán nincs Anyák Napja, mert ott a márciusi, nemzetközi nőnap keretén belül vannak virággal és pralinéval felköszöntve az anyukák is.
- Görögországban a májusi jeles napon az egész lakást virág díszíti és a család közösen fogyasztja el az alkalomra sütött mézes süteményt.
- Mongólia az a hely, ahol szintén nem ünnepelnek Anyák Napját, de van helyette „anya-gyerek nap”. Minden évben június 1-jén tartják és az együtt töltött idő az ajándék.
- A holland „Moederdag” reggelén az anyukák számára sok házban a gyerekek ágyba viszik a reggelit. De egy közös nagy reggeli, vagy egy grillezés sem kizárt ezen a napon, kiegészítve ajándékkal és virággal. Apropó virág: ha már a tulipánok földjén járunk, érdemes itt megjegyezni, hogy az ünnep hetében közel 140 millió szál virág indul útnak szerte a világba Hollandiából.
- Indiába is importálták az „amerikai típusú”, májusi Anyák Napját, és emellett minden októberben a hinduk 10 napos fesztivállal, a Durga Puja-val üneplik Durgát, az anyák istennőjét is. Ez a vallási ünnep a családi összejövetelek ideje is, nem csoda, ha azt hetekkel korábban elkezdik előkészíteni, így az ünnep közeledtével egyre gyarapodnak az étkek a kamrában és a díszítés a házakon.
- Mexikóban is nagyon komolyan veszik az anyák üdvözlését. Itt őket sok helyen szerenáddal köszöntik, és a nagy napokon (születésnap, évforduló stb.) szokásos Las mañanitas dalt éneklik el a gyerekek:
- És a végén álljon itt egy igazán vicces és rendkívüli anyák napi ünneplési mód. Szerbiában ugyanis a gyerekek reggel belopóznak a szülők hálószobájába, majd összekötik az anyuka lábait. Ő a szabadságot állítólag édességek árán kapja vissza. Bár lehet, hogy az is elég, ha nincs reggeli.
- De mit is vihetünk magunkkal ebből a sokféle ünneplésből?
- Meglátogathatunk más anyukákat a családi és baráti körből, vihetünk nekik saját készítésű süteményt ajándékba. Megköszönhetjük környezetünkben más anyáknak is a segítséget egy szál virággal, vagy egy kártyával. Mesélhetünk egymásnak történeteket a család női tagjairól, elővehetjük a fotóalbumokat, rajzolhatunk családfa mintára „anyafát”. Kialakíthatunk új családi hagyományokat anyák napja alkalmából. Kifejezhetjük hálánkat családtagjainknak például a vacsoraasztal körül ülve, megtanítva ezzel a gyerekeknek, hogy hogyan mondjanak köszönetet nem csak az anyának, de testvéreiknek és szüleiknek is.
- Éljenek hát az anyukák!
Közmondások, szólások „anyával”:
Anyja lánya.
Anyja után csiripel a veréb.
Átesett az anyja kínján.
Az anyja sem ismerne rá.
Az anyja szoknyáján ül.
Derék anya volt, aki szülte.
Egy anya terhe.
Más az anyja, más a lánya.
Még az anyja teje a száján.
Olyan édes, mint az anyám teje.
Talán az anyja is megfeledkezett róla.
Az anyja hasában sem volt jobb dolga.
Amilyen az anya, olyan a lánya.
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Ki nem anyád, mind húgod.
Még a rossz anya is jámbor magzatot szeret.
Úgy jár, mint egy anyakirályné.
Mindennek jó lenni, csak anyának nem.
Ismétlés a tudás anyja (a pótvizsga a mostoha) – már esetleg felsorolt és még újabb versek:
Már megjöttünk ez helyre,
anyák köszöntésére,
anyám, légy reménységben,
köszöntelek egészségben.
Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka,
szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát.
Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.
Ahány csepp a tengerben,
annyi hála szívünkben,
gyermekeid hő szavát
hallgasd meg ma jó anyánk.
Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!
Válogatás Donászy Magda verseiből
Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyák napja van ma
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Anyának
/Móra Ferenc/
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Este jó, este jó
/Zelk Zoltán/
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ha egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
Kisbaconi temetőben
/Benedek Elek/
Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék” ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ők szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak”,
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.
Hálaadás
/Dsida Jenő/
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Anyai szó
/Erdélyi József/
Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, –
játszottunk… Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?…
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet…
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?…
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
fe félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb…
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké s Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!…
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, –
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!…
Köszöntő
/Fazekas Anna/
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Mama
/József Attila/
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Édesanyám, mit segítsek?
/Létay Lajos/
Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
A királyfi három bánata
/Mécs László/
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Buba éneke
/Weöres Sándor/
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sírdogálnék.
Virágosat álmodtam
/Ágh István/
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Piros rózsa, fehér rózsa
/Vass-Várkonyi/
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
Édesanyámnak
/Létay Lajos/
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Anyámnak
/Pákolitz István/
Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Nagyanyónak
/Iványi Mária/
Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Anyák napi mondóka
/Tordon Ákos/
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe
A leghatalmasabb
/Szakály Dezső/
Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.
Anyám
/József Attila/
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltűnődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –
Mesélj rólam
Csorba Piroska
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Este jó, este jó
/Zelk Zoltán/
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
Biztatás
/ Gazdag Erzsi /
Egy parányi ökörszem,
mint az ujjbegyem, itt ni!
Ilyen parányi, s máris
szeretne felrepülni.
Szeretne felrepülni,
anyjával együtt szállva,
galagonyabokorról
a csipkebokorágra
A csipkebokorágról
a gilicetüskéig,
a gilicetüskétől
vissza, a fészekéig.
Szárnyait próbálgatja,
de nem jön meg a mersze.
Jó anyja biztatgatja:
“Nincs messze már a messze!”
Mutatja, szárnyát nyitva:
“Így csináld, fiam, így ni!”
Én is ekkora voltam,
mikor kezdtem repülni.
Anyu ölében
/Orgoványi Anikó/
Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.
Nem dühít már:
hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: “beképzelt majom”,
hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.
Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.
Kár, hogy nemsokára kinövöm!
Reggel óta tanakodtam
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!
Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár.
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna
a válladra szállna
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban
amit anyák napján
mondani akartam.
Tudok
Tudok kötni, fonni, varrni,
sütni és levest habarni,
takarítani szépen, frissen,
s jó gazdasszony leszek ám,
éppen, mint édesanyám!
Keresek virágot,
pirosat, fehéret
bokrétába kötöm,
s odaadom néked.
S nem kívánok én
érette egyebet,
csakhogy édesanyám
ölelj meg, csókolj meg!
Madárka
Zöld ligetben, lombos ágra
rakja fészkét a madárka;
két tojást tesz a fészekbe,
két fiókát költ belőle.
S a fiókák egész nap azt
Csipegetik:
“Édes mamánk, úgy szeretünk.
Pip, pip, pip”!
Már megjöttünk e helyre
Már megjöttünk e helyre,
Anyák köszöntésére,
Anyám légy reménységgel,
Köszöntelek békességgel.
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág,
Annyi áldás szálljon rád.
Édesanyám
Sebesen száll a felhő az égen
Nem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni mint a felhő tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám háza,
Csak búsulok, sóhajtok utána.
Este
Mielőtt nyugodni mennél
Imádkozzál gyermekem.
így szól jó anyám szelíden
minden este énekem.
Imám elvégezve szépen
Jó anyám megdicsér,
Homlokomra adja csókját
És aztán nyugodni tér.
De én nem, én kezeim még
Jobban összekulcsolom,
S hálás szívvel jó anyámért
Istenhez imádkozom.
Köszöntő
Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.
Anyám kinéz az ablakon
/Tompa László/
Anyám reggelenként
Ablakán kinéz:
fagyott, jól felöltözz
lelkem, ha kimész.
Máskor szól: no lám, hogy
Átsütött a nyár,
Nehogy kigyúltan
Hideget igyál.
Mindig így figyel rám,
Törődik velem.
Most ne legyek lassú,
Most ne hirtelen.
S teszi ezt, mióta
Megszülettem én,
És folytatja most is
Ameddig csak él.
Mert a lelkem Ő
Velem van itt is.
Anyagondja rajtam,
Varázsing és pajzs.
Anyám
Anyám könnye fürösztgetett
Ha az élet beszennyezett.
Az öröme napsugár volt,
Rajta volt az egész égbolt.
Az Ő nyelve, anyanyelvem,
Az én élő örökségem,
Édesanyám én szeretlek,
S ma is szívből köszöntelek.
Az én édesanyám
Az én édesanyám
Galamblelkű asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.
Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.
Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolatja.
Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Mind a két kezével
Áldja meg az Isten.
Gyermeki köszöntő
A hóvirág fehér csillag,
Vele a tavasz kacsingat,
Kék csillag az ibolya,
Ő a tavasz mosolya.
Ahány virág van a réten,
Számlálj te is annyit évben,
S mint a virág maradj vidám
És fiatal, édesanyám!
Állj meg vándor!
Légy akárhol,
Tartsál velünk,
Anyákat köszöntjük
Életükre áldást kérünk,
Kiket úgy szeretünk.
Isten adjon minden jót,
Meghallgatva a gyermeki szót:
Éltesse az anyákat,
Fogadják a hálánkat.
Édesanyám
Ha mosolygó arcod nézem,
Hogyha forró csókod érzem,
Tudom szeretsz édesanyám,
Szeretlek én is igazán.
Ég felé száll imádságom,
Ami jó van a világon,
Amit remél, kíván szíved,
A jó Isten mind adja meg.
Legyen örömökkel telve
Életednek minden perce.
Édes jó anyám
Elnézem a fecskét
Fiát hogy eteti,
Hogy betakargatja,
Hogy gondját viseli.
Te is így viseled
Gondomat jó anyám!
A lábad nyomát is
Hát hogyne áldanám.
Ima
Édes jó Istenem
Hallgasd meg imámat,
Áldd meg minden jóval
Édes jó anyámat.
Áldó két kezedet
Tartsad mindig rajta,
Mosolyogj rá szeretetet
Ne legyen bús napja.
Anyák napjára
Színe szárnyú kis madárka
Csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a
Meleg napsugáron.
Virág, madár, s az én szívem
Őszintén kívánja:
Édes anyát a jó Isten
Éltesse, megáldja.
Az édesanyám
Drága jó édesanyám,
Tavasz van a világon,
Nap süt le a földre,
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén szép tavasz van,
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel,
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel.
Nagy Lajos: Drága Édesanyám!
Szeresd a jó anyád
Ahogy szeretheted
Hordozd a szívedben
Ezt a drága kincset
Mert hogy egy édesanya
Milyen drága kincs
Azt csak az tudhatja
Akinek már nincs.
Adhat néked az élet
Márványkő palotát
Csak egyet nem adhat:
Két édesanyát.
Az életben csak addig lehetsz
Boldog és vidám,
Míg e szót mondhatod:
Drága Édesanyám!
Anyák napjára
Ha én nagy leszek, Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építsz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK.
Anyák napján
/Donászy Magda/
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Anyáknapja van ma
/Donászy Magda/
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Anyának
/Móra Ferenc/
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Anyukám, anyukám
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Anyukám szeretlek
Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!
Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet
Gondoztál nap, mint nap
aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.
És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek
Nagyanyó
/Rákos Sándor/
Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.
Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.
Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.
Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
“Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!”
Vallomás
És néha mégis jó, hogy anya van,
és néha jó, hogy apa hazajön,
megérkezik, mint reszkető diák,
megérkezik, mint szemembe a könny.
Ha én rózsafa volnék
Ha én rózsafa volnék,
szép bimbókat hajtanék.
Lennék tavasz virága,
jó anyám bokrétája.
Kis madárka ha volnék,
napestig csak dalolnék.
Mint a kedves csalogány,
hogy örüljön jó anyám.
De nem vagyok madárka,
sem bimbós rózsafácska.
Mondd meg, anyám, mit tegyek,
hogy neked kedves legyek.
Édesanyámnak
/Létay Lajos/
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
Köszöntő
/Fazekas Anna/
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Anyád szemében
/Kiss Jenő/
Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.
Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.
Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen…
Anyád szemében
ott a tűz:
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen!
Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
Szófogadás
Figyeljél mindenkor
Szülőid szavára,
Apádnak, anyádnak
A jó tanácsára.
A szófogadatlan
Egyszer majd megbánja:
Miért nem hallgatott
Szülői szavára.
Anyai szív
Van-e olyan drágaköve a világnak
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna Ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
Anyák napjára
Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.
Áldás
Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.
Áldd meg Isten
Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.
Édesanyám névnapjára
/Dsida Jenő/
Drága jó Mamuskám,
Nyár van a világon,
Nap süt le a földre
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén meleg nyár van
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel!
Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.
Édes jó anyám
Édes jó anyám
Az az imádságom,
Égben lakó jó Istenünk
Rád nagyon vigyázzon.
Szórja be útadat
Gyönge violával,
Jutalmazó két kezének
Minden áldásával.
Egy szívem van…
Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!
Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna
Én azt is megkeresném,
Ha csak egy csillag gyúlna
Fényét ide vezetném.
Ha csak egy madár szólna,
Megtanulnék a hangján,
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.
Anyámnak
Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.
Nem is kívánok én
Érette egyebet
Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)
Az Isten tartsa meg.
Köszönöm, Istenem!
/Cserági Istvánné Mária/
Édesanyámra gondolok, érzem itt van velem,
s egykor majd újra átölel!
Tőle tanultam , átadom Neked:
hogy az Élet hajnali harmatcsepp a mezőn,
bágyadt napsütés egy hűvös reggelen!
Mosoly az alvó gyermekem láttán,
s őszülő Párom halántékára adott csók!
Köszönöm Istenem!
Az Élet látás, mely szívből fakad,
s Krisztus-arcú benne minden gondolat!
Hallás, mi érti a néma szót,
hang nélkül kérésre ad könnytörlő jót!
Kéz mely kötöz sebet, ölel, simogat,
összekulcsolódik lehajtott fej alatt!
Fölemel, és búcsút int, ha kell,
s ha szakad szó és gondolat a keresztre mutat!
Édesanyámra gondolok, érzem itt van velem,
s tudom egykor majd újra átölel!
Köszönöm Istenem!
Könyvajánlat – középpontban a családdal, gyerekekkel, anyával, apával vagy éppen nélkülük:
- Bálint Ágnes: Szeleburdi család
- Creech, Sharon: Anya nélkül soha
- Dickens, Charles: Copperfield Dávid
- Dickens, Charles: Twist Oliver
- Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
- Fallaci, Oriana: Levél egy meg nem született gyermekhez
- Futova, Gabriela: Jobb anyukát akarok
- Gasperini, Brunella: Egy nő és egyéb állatfajták
- Gasperini, Brunella: Mi és ők
- Gasperini, Brunella: Ő és mi
- Gergely Márta: Szöszi
- Golding, William: A Legyek Ura
- Janikovszki Éva: Kire ütött ez a gyerek ; Velem mindig történik valami , Ha én felnőtt volnék ; Jó nekem! ; Már megint
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Kastner, Erich: A két Lotti
- Lansky, Bruce: A Murphy szülők törvénykönyve
- Nógrádi Gábor: Az anya én vagyok
- Nöstlinger, Christine: Punk, avagy a Hajmeresztő Hétfő
- Nógrádi Gábor: PetePite
- Paterson, Katherine: A Nagy Gilly Hopkins
- Thorvall, Kerstin: Pótpapa
- Towsend, Sue: Adrian Mole újabb kínszenvedései
- Verne, Jules: Kétévi vakáció
- Wilson, Jacqueline: Kettős játszma
- Wiss, J.D.: Robinson család
- és még folytathatnám ………..
Kedves Szülők!
A Miskolci Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tantestülete és tanulói nevében megköszönjük tavalyi adójuk 1%-ának felajánlását alapítványunk részére.
Az idei évben is számítunk támogatásukra!
A KAZINCZY ISKOLÁÉRT ALAPÍTVÁNY
adószáma: 19076021-1-05.
Köszönjük a kuratórium nevében.