Ballagás

A ballagás egy ünnepség, melyre az általános iskola vagy a középiskola utolsó évfolyamának elvégzésekor kerül sor a tanulók körében, az érettségi előtt álló diákok esetében májusban, az általános iskolás végzősöknél pedig júniusban.

A kifejezés a latin valentas (búcsúzó) szóból származik.

Magyarországon a szokás Selmecbányáról indult el az 1870-es években, amikor a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói az iskolától való búcsúzásuk gyanánt a Ballag már a vén diák… kezdetű dalt énekelték el. Hamarosan az egész országra átterjedt e hagyomány, a 20. századra már teljesen megszokott lett. Az 1920-as évektől már az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdalt énekelték az ünnepségen, illetve tanáraiknak szerenádot adtak a végzős évfolyam diákjai a ballagást megelőző éjszakán.

A ballagás napján a tanulók az iskola folyosóin vonulnak végig, a zászlóvivőt követve. Vállukon tarisznya függ, melybe pogácsa, só, föld, aprópénz, valamint az intézmény fényképe kerül, rendszerint az alsóbb éves diákok jóvoltából. A szülők, hozzátartozók virággal vagy egyéb ajándéktárggyal köszöntik ballagó gyermeküket, családtagjukat. Az iskolai ünnepség során az osztály egyes tagjai felidézik az elmúlt évek emlékezetes pillanatait, a tanárok jó tanácsokkal látják el a búcsúzó diákokat. Az eseményt követően a szülők gyakran családi összejövetelt rendeznek, mely legtöbbször egy ünnepi ebéd vagy vacsora szokott lenni.

A ballagás szimbolikus jelentéssel is bír: a végzősök nemcsak az iskolájuktól hanem eddigi életüktől is búcsút vesznek, hiszen egy korszak lezárásaként tekinthetünk rá, mely után új élet vár rájuk. A ballagás egyben a gyermekkor végét és a felnőtté válás kezdetét is jelképezi.

Felnőtté avatás máshol, más kultúrákban…

A felnőtté válás sok kultúrában azt jelenti, hogy felelősséget vállal a felnőtté érett egyed a tetteiért.  Ilyenkor általában van valamiféle rituálé, amin át kell esnie a jelöltnek. Ez egy szöveg felolvasásától kezdve fájdalmas sebek okozásáig, sokféle lehet.

   Régen a magyar paraszti kultúrában az avatásnak a legtöbb helyen szokásszerű feltételei voltak, amelyeket előzetesen teljesíteni kellett. Ilyenek lehettek a munkával összefüggésben, hogy a legény jól tudjon kaszálni, ki tudja kalapálni s meg tudja fenni a kaszát, rakni a szekeret stb. Máshol fizikai erejét és ügyességét kellett bebizonyítania, pl. meg kellett birkóznia a legénybíró által kijelölt másik legénnyel, vagy egy nehéz kőgolyót a völgyből a hegyre kellett felvinnie.

A Bar Mitzvah (a fiúk férfi válása) és a Bat Mitzvath (a lányok nővé válása), vagyis a zsidó felnőtté avatás, például a könnyedebbek közé tartozik. A lányoknál már 12 évesen megtörténik és onnantól kezdve ők felelnek a tetteikért. A fiúknál ez egy évvel később 13 éves korban történik. Ilyenkor hatalmas ünnepséget szoktak rendezni, a 12 illetve a 13 születésnapjuk utáni első Shabbaton, vagyis szombaton. Fel kell olvasniuk egy részletet a Tórából, majd általában beszédet szoktak mondani. Ha ez nem történik meg, a 13 születésnap után akkor is felnőtté válnak.

Pápua Új-Guinea északkeleti részén, a Sepik folyó vidékén az a szokás, hogy a jelölteknek krokodil pikkely szerű hegeket hoznak létre a hátán. Először egy növényt kell elrágniuk, amitől elkábulnak, különben nem lehetne elviselni a fájdalmat. A rituálé során a jelöltet a barátai ösztönzik, miközben egy ember sebeket ejt rajta. Miután ez megtörtént, egy folyóban lemossák róluk a vért, majd egy tűz körül összegyűlnek és kókuszolajjal bekenik a hátukat. A sebeket szándékosan hagyják, hogy elfertőződjön, és így azok domborúra hegednek. A 12-35 év közötti férfiak vesznek részt rajta. Ha nem esnek át a ceremónián, a törzs tagjai nőnek tekintik őket.

A komancs indiánok beavatási szertartás abból állt, hogy a kamaszoknak le kellett vadászniuk egy bölényt, majd több napos böjtölés és szellemvilággal való kapcsolatba lépés következett. Ezután apjuk egy lovat adott nekik, és hadba vonultak. Ha jó harcosnak bizonyultak, akkor ajándékokat kaptak, és férfivé váltak.

Egyes helyeken szokás volt  például a fogak csonkítása is. A fájdalmas operációt egyszerűen végzik, férfiak és fiatal lányok egyaránt részt vesznek ebben a műveletben. Az első fogaikkal ráharapnak egy fahengerre, majd a „fogorvos” vésővel a fog széleit kis szilánkokban letördeli.A fogak csonkítása a holdvarázslattal függ össze, és avatási szertartások részét képezi. Ezzel is tanúsítják például, hogy a kamasz fiú belépett a férfikorba. Az ausztráliai juinoknál a törzs egyik vénje álarcban jelenik meg a beavatásra várók előtt, majd szép sorjában az ifjak első két fogát hegyesre alakítja.

Kalapok, süvegek

Az új-guineai kabiri törzsnél a legnagyobb kitüntetés volt, ha egy kamasz fiú a férfikorba való belépésekor fejfedőt kapott. A dibának nevezett hegyes süveget mésszel mázolták be, tollakkal és néha virágokkal díszítették. Az ifjak ezt a fejükre ragasztották, hogy alvás közben is viselhessék. A Hagen-hegységben élő törzsek fiataljai a woinia kalapot csak akkor kezdték hordani, ha az állukon pelyhedzett a szőr. A murik ifjak csak ünnepélyes beavatási szertartás után tehettek kalapot a fejükre. A csúcsos kalapnak misztikus szerepe volt: kezdetben a méltóságot jelentette, később a boszorkányok és a varázslók viselete lett.

  Sok kultúra beavatása elég kegyetlen és brutális, így nem baj, hogy nálunk az ifjaknak nem kell átesnie hasonló rituálékon, még akkor is, ha így 18 éves korig kell várni arra, hogy felnőttek legyenek.
Nekünk is van beavatási ceremóniánk, ez az iskola. Az iskolákban 6 éves korunktól kezdve tanuljuk a szocializálódást és mindenféle alap értékrendeket, ahhoz hogy be tudjunk illeszkedni (majd) a felnőtt társadalomba.